anitadmin blogja

Harminc évvel ezelőtti önmagammal ébredtem.

A cím mellé azért írtam 1-es mert azt gondolom, lesz még másik bejegyzésem is az apaportálon futó rajzpályázatról.

Elindult a szavazás, és úgy éreztem írnom kell néhány sort az eddigiekről.

Napok óra figyelem őket, itt a teraszomon nevelkednek. Három pelyhes, tollas, gombóc fióka. Nem bírtam tovább, ablakon keresztül felvettem a családi idillt. Tündéri kis jószágok. A két szülő alig győzi az éhes szájakat.  Tündériek. A fiókák nagyobbak mint a szüleik :)

Naná, hogy a macskák nem mehetnek ki!

Szóval az Úr legelőször,
Férfiembert alkotott,
Ezzel teltek hosszú évek,
Nappalok és alkonyok,
Ami szép volt, ami jó volt,
Mindet ebbe fektette,
Ő maga is megcsodálta,
Mire készen lett vele:
Domború mell, magas homlok,
Sziklát görgető karok,
És a többi. Részletezni
Nem is nagyon akarok,
Szeme, füle, lépe, mája,
Lába is, hogy lépne rája,
Hogy így visszagondolok,
Csupa, csupa jó dolog.

No, de közben hiba történt:

Elfogyott a nyersanyag,
Míg a férfi ily remek lett,
A szegény nő megfeneklett,
Rá már semmi sem maradt.
Ám az Isten azért Isten,
Véghetetlen bölcsessége,