Retro ébredés

Harminc évvel ezelőtti önmagammal ébredtem.

Eszembe jutott, hogy 8-10-12-en mentünk valakihez, ahol egymás hegyén hátán (földön asztalon csilláron stb) zsírosdeszkával felszerelkezve tornyosultunk, és néztük a rossz minőségben másolt, szinkronizálatlan video filmeket.... 

Mad-Max. Harc minden csepp üzemanyagért. Tizenegynéhány évesen talán fel sem fogtuk mit nézünk. Csodáltuk a technikát, a szereplőket, bandáztunk, jól éreztük magunkat. Másnap begyógyult szemekkel indultunk a suliba, dolgozni, mindenki a maga útján.. ..

Alig volt háztartás, ahol előfordult már akkor a videolejátszó... nem voltak drága ételek, italok csak zsírosdeszka és kőbányai sör (zöld üveges literes) mégis jól éreztük magunkat....

Aztán 1-2 év, és szülői engedéllyel 18 előtt jött a jogsi. Persze kocsi nincs, csak a család egyetlen trabiját, zsigáját lehet elkunyizni esténként... Nincs háború, a benzin 3 forint, ami tartalmazza a kötelezőbiztosítás árát is. Jöhet a bandázás. Pár forintot bedob mindenki, irány a benzinkút...

Összeszedtük az üzemanyagra valót innen onnan. Nyári munka, bevállaltuk, hogy az építkezéről visszaviszzük az üvegeket stb...  MAD MAX eszünkbe sem jutott....

Boldogok voltunk, volt jövőképünk...

Eltelt három évtized azóta, a jövőképből mindenki megvalósitotta ami elérhető. Szakma, munkahely, család, saját lakás, ház, autó, gyerekek. Nem luxus. Mindannyian megdolgoztunk érte... És akkor eszembe jut Mad Max kicsit másképp. Család, barátikör széthullik. Nem lövünk egymásra (még). Csak szavainkkal, tetteinkkel öljük egymást egy tank benzinért, és azon kapom magam,  nem csak jövőképünk nincs, de a jövőnk is elveszni látszik mindazzal együtt, amit már idáig előteremtettünk...

Szomorú vagyok.... Pedig a retro korszak emlékei feldobhattak volna...

(Szívesen olvasnám mások retro megemlékezésit hozzászólásban)