edinadmin blogja

Napfény, ami átjárta az egész lényemet....
És szél, amitől szabályosan vitorlát bontott a babakocsi, de én dacoltam vele és hatalmas túrára indultunk kicsinyemmel. Gyalog leereszkedtem vele a "hegyről" a kétbetűs drogériába, ahol is össze-vissza vásároltam, és jól megpakoltam a babakocsit. Kismadaram elaludt hazafelé. Félúton egy parkban megálltam, és egy padra ültem, arcomat a nap felé fordítottam és szívtam magamba az energiáját.

Tegnap este végre újra viszontláthattam a nyuszikákat, mert ellenőrzés volt, hogy anyjuk eteti-e őket rendesen. Én még ilyen édes kis állatokat nem láttam!! Már kinyílik lassan a kis szemük és nagyon szépek. Kisfiam is nagyon örült nekik, ügyesen simogatta a kis kezével őket. Remélem, hogy nyuszimamánk továbbra is gondjukat viseli.
Egyébként lehet szerető gazdinak jelentkezni

Korábbi blogbejegyzésem említ egy szökevény nyulat..nos kérem, szökevényünk ANYA lett, de sajna, APA nélkül...A rövid történet:
szökevényünk húsvéti nyusziként érkezett mama által kisfiamnak, majd másnap párom megelégelte magányát, és hozott neki társat. Azt remélve, hogy egyneműek. Na, hát nem egyneműek voltak.
Nyaralásból visszatérve, vasárnap múlt 1 hete, látom ám, hogy szökevényünk igen kövér, de a párja nem jön elő. Sajnos halva találtuk a ketrecben, a nyusziház mögött. Akkor még nem gyanakodtam, azt hittük, a vihar miatt kapott sokkot.

Napról napra jobban látom a ragaszkodást a kisfiam szemében az apja iránt. És imádom ezt látni! Olyan édes, ahogy nevet rá, és várja tőle a huncutságot, a szép szót, az ölelést. Játszani csalogatja tündéri mosollyal az arcán. Ilyenkor elfelejtek minden olyan pillanatot, amikor nem értek egyet az apjával )

Szavakat kotyog: cici ( ) ), eper, igen, nem, "aja" (anya), "ata" (apa)

Ha zajt hall, a füléhez teszi kis ujjacskáját és azt mondja "sssssst"
(Vajon kitől tanulta? )

Minden elszálló repülőnek integet.

Nincs is annál rosszabb, mint amikor 37 fokos hőségben belázasodik a gyerek, nem is akármennyire. Nem elég baja van az embernek, hogy szakad róla a víz, még a kicsi lázát se tudja lehúzni és persze, éjjelente sem alszanak, mert 30 fok van a lakásban. 1 hét szenvedés után állt vissza nagyjából a rend, de esküszöm, én most próbálom kiheverni a történteket. Szabályosan ledönti az embert a lábáról az ilyesmi, egyrészt sajnálja a gyerekét, másrészt saját magát is.

Van egy társ honlap, amit próbálok minél többször látogatni. És IGEN! Megint csak arra lennék kíváncsi, hogy mire jó a panaszáradat, ha egyszer minden úgy van, ahogy van és az úgy soha nem jó, és különben is, ha változást akarunk, miért nem teszünk érte?
Vonatkozik ez mindenkire, anyákra, apákra is. Azt hiszem, erről fogok este egy cikket írni, mert azt látom, hogy az emberek mindenhez úgy állnak hozzá, hogy úgysem fog változni semmi. Holott DE! A változás bennünk van. Mitől várjuk tehát a csodát? Másokra várunk, ahelyett, hogy mi lépnénk. Ez nem vezet eredményre, be kellene látni végre.

Szeretem a nyarat. Hiába van meleg, ez még mindig jobb, mint amikor köntösbe burkolózva didereg az ember a kanapén. Nyár van, és ez a normális. Élvezni kell minden percét, azt, hogy este kiül az ember (már ha nem lenne annyi szúnyog, ez még élvezhetőbb lenne....Szóval kiül az ember, és az esti levegő nem csak felfrissít, de előcsalogat kellemes emlékeket is.

Amikor arra gondolok, hogy az anyaságról soha semmi nem írja le őszintén, hogy mennyire kiveszi az embert, néha már mosolygok. És igen, anyaként megállás nélkül talpon vagyok. Hol a gyerek miatt, hol magam miatt, hol azért, hogy segítsem édesanyámat, hol "csak úgy". Lassan már azt kell megtanulnom, hogyan kell pihenni.
Ha van olyan nap, hogy véletlenül valami folytán jobban érzem magam, és nem akarok állva, ülve, ment közben elaludni, akkor már azt hiszem, hogy beteg vagyok

...hatalmas örömmel fogadtuk a kis szökevényt másnap reggel. Még az eddig kevésbé aktív apuka is kitörő lelkesedéssel fogadta a két hatalmas nyuszifület, ami a gazból kandikált elő.

A legújabb őrület, hogy a fiam velem nem hajlandó elaludni, mert azt hiszi, folytatódik a buli anyával. Ezek a pillanatok az összes tartalék energiámat kiveszik, mert küzdenem kell vele napi 3x, jobb esetben csak 2x....Azért erre kíváncsi lennék, miért van ez így...