Eltévedtek....

Tegnap este 11 körül, a városból hazafelé tartva épp a barátnőmet vártam egy rövid csevejre a budaörsi pihenőnél, amikor megállt mellettem egy autó. Láttam, hogy spanyol a rendszáma, és azt is, hogy a férfi, aki kiszáll, hulla fáradt, kezében egy agyonhajtogatott papírt tartott. Jött felém, és én azonnal kiszálltam, már a szemein láttam, hogy segítséget vár. Ekkor viszont már az sem kerülte el a figyelmemet, hogy a csurig rakott autó hátsó ülésén két kisgyerek ül, este 11-kor, ébren....Nem volt kérdés, hogy segíteni fogok! A férfi kezembe nyomta a papírt és annyit mondott: Debrecen.... Mivel sajnos spanyolul még nem beszélek, megkérdeztem tőle olaszul, hogy érti-e, amit olaszul mondok, vagy inkább a franciát választja. Azt válaszolta spanyolul, hogy az olasz jó lesz neki. Ekkor kinyitottam a térképet, azt hittem, rosszul látok. Egy A4-es méretű papírra ki volt nyomtatva Magyarország térképe, és rózsaszínnel ki volt húzva rajta az M1-es és az M3-as autópálya, de semmi részletesség. Mintha azt mondanák: felmész az autópályára, és 6 hétig menj egy irányba, majd fordulj jobbra. Először az villant át az agyamon, hogy ez az ember annyira fáradt, hogy akár kézzel-lábbal is magyarázhatok, a büdös életben nem találja meg Debrecent, főleg, hogy az M1-es autópályán állunk, Győr irányába.....A barátnőm még mindig nem érkezett meg, de eldöntöttem: hogy ha megérkezik, nincs mese, én segítek ennek a családnak, és elvezetem őket addig a pontig, ahol már nem lehet eltéveszteni az irányt. Olaszul magyaráztam a férfinek, hogy várjon, segítek, addig pihenjen, míg megjön a barátnőm, ő pedig spanyolul válaszolgatott. A felesége ki sem szállt, látszott rajta, hogy tele a hócipője. Ki tudja, mióta próbáltak átjutni a városon. Kiderült, hogy Erdélybe mennek vakációzni. Ekkorra már megjött a barátnőm is, mondtam neki, hogy menet közben fogunk beszélgetni, mert én nem hagyom ezt a családot itt keringeni a két apró gyerekkel. Természetesen neki sem volt ellenvetése. Elvezettem hát őket a Lágymányosi hídra Budaörsről, hogy onnan csak egyenesen az M3-as letérőt kell figyelniük. Még azt is megkérdeztem, vettek-e pályamatricát, nehogy megbüntesse őket a rendőr. Nem felejtem el a hálás arcukat, amikor a híd előtt félreálltam és még egyszer elmondtam nekik az irányt. A lelkemben nagyon nagy hálát éreztem. Azért, mert megint jókor voltam jó helyen. És azért is, mert több nyelvet beszélek, és ez mindig a segítségemre volt az életemben. És még azt is éreztem, hogy jó volt segíteni, és hogy én ezzel is gazdagabb lettem. Mert egyszerűen segíthettem. Remélem mára már megérkeztek a nyaralóhelyre és a két lurkó vígan szaladgál a hegyekben. :)