Aromaterápia

Az aromaterápia elnevezést először 1928-ban René-Maurice Gattafossé francia vegyész használta, aki azt tapasztalta, hogy a kezén lévő égett seb a rácsöppentett levendulaolajtól hamar begyógyult.

Tanulmányozni kezdte az illóolajok antiszeptikus tulajdoságait. Munkásságát honfitársa, dr. Jean Valnet folytatta. A második világháborúban megsebesült katonák sebeit illóolajokkal gyógyította. Később újnt csak egy francia, Marguerite Maury (képünkön) alkalmazott aromaterápiát páciensein. A kitűnő biokémikusnő felismerte, hogy az illóolajok flszívódnak a bőrön át és szétoszlanak a szervezetben. Azt is észrevette, hogy mig egészséges személyben az illóolajok felszívódásához 2-6 órára van szükség, addig a mérgezett vagy legyengült szervezetben ez kétszer annyi időt vesz igénybe. Sok más gyógymódhoz hasonlóan az idők során az aromaterápia iránti érdeklődés is alábbhagyott, manapság visont reneszánszát éli. Ez nem csoda, hiszen számos panasz enyhíthető ezzel a módszerrel. Ilyenek például a stressz okozta tünetek vagy a szorongás.

 

Mi történik egy aromaterapeutánál?

 

A gyógyász kikérdezi a beteget, közben felméri a személyiségét, és eldönti, milyen kezelés vona a számára leginkább megfelelő.
Ezután végigmaszírozza a kiválasztott illóolajjal.
Az olaj hatását kiegészítő és erősítő gyógyteákat rendel, majd összeállít egy méregtelenítő étrendet.
A beteg általában kap egy-egy üvegcse olajat, melyet otthon a fürdővizébe cseppenthet, vagy bedörzsölésre is használhat. A gyógyász rendszerint többször visszarendeli páciensét, hogy állapotát figyelemmel kisérje. Eközben a recept módosulhat.
 

Fontos lehet az otthoni kezelés szempontjából a terapeuta véleménye, mert erősen mérdező illóolajok is vannak, melyekkel vigyázni kell.