Mitől férfi a férfi?

 

1947-ben, Alfred Jost professzor fedezte fel, hogy az eredetileg női programnak engedelmeskedő genetikai fejlődés, a TDF (here meghatározó gén) jelenkétének köszönhetően módosul. Hatására alakul ki a here, ami azt a gátló hormont termeli, amely megakadályozza a Müller-cső női nemi szervekké fejlődését. A terhesség 40, napja táján a nemi mirigyek kezdeményei a helyükre kerülnek, és elkezdősik a hímhormonok kiválasztása. Tehát, ha az embrió nővé alakulása gátlódik, akkor lesz a végeredmény férfi.

Az embrióból a férfiváv válásig négy szakaszt különböztetünk meg.
 Ezeket a szakaszokat fokozott tesztoszterontermelés, majd a here nyugalmi periódusai jellemzik:
 

1. Aktív szakasz, ami a terhesség 6-7. hetében kezdődik és a 18. hetében ér véget.
 

2. A születéskor észlelhető, és néhány napig tart.
 

3. Az újszülött 3 hetes korától 3 hónapos koráig tart, majd a here hormontermelése fokozatosan lecsökken és évekig tartó nyugalmi periódus kezdődik.
 

4. az utolsó szakasz, melyet pubertásnak nevezünk.

 

A négy szakasz közül, a legelső az alapozó. Ekkor dől el a magzat neme.

Minden emberi lénynek kialakul a meggyőződése arról, hogy melyik nemhez tartozik. Ez a folyamat a nemi azonosulás. Manapság születendő gyermekünk nemét ultrahangos vizsgálat után megtudhatjuk, azonban az első egész életünket meghatározó közlések és jelzések, hogy melyik nemhez tartozunk, mégis szüleinktől származnak.

 

A fiúgyermek nagyon korán ébred nemének tudatára. Ezt a viselkedésmódja és a mozdulatai is tükrözik. Tanulmányok szerint a fiúk nagyobb teret igénylően, sürgetőbben inkább közösen, de versengve vetik be magukat a világba, míg a lányok szelídebben, bensőségesebb módon, egy közösség összetartó tagjaként.

 

A felnőtteknek nem kevés szerepük van e viselkedési formák kialakulásában, a tanult, nemekre jellemző szereotípiák rajtuk keresztül jut el a gyerekekhez. Minden esetre, ha jól átgonduljuk a kérdést, hogy mitől férfi egy férfi, egy soha be nem fejezett könyvet írhatnánk, hiszen az emberiség fejlődése mindig tálal újabb jellemzőket. Néhány alapgondolat azonban més sokáig érvényes marad: A hímnemre jellemző férfias viselkedésnek nincs női megfelelője. A férfias viselkedés tagadással körülírható: Ha egy viselkedés nem férfias, az a férfira nézve veszélyes, mert saját nemi azonosságának áthágását vagy tagadását jelenti. Egy kislány játszhat fiús játékot anélkül, hogy női mivoltát megkérdőjeleznék, míg egy kifiú ha lányos játékot játszik, kockázatot vállal. Úgy tűnik, a férfinem arra ítéltetett, hogy örökké férfiasat alakítson.