Miért szép az apaság?

Amikor megkérdeztem néhány férfit, hogy mit szeret legjobban az apaságban, meglepő válaszokat kaptam. Az érdekes az volt az egészben, hogy a válaszok szinte egytől egyig ugyanazok voltak, pedig a megkérdezettek egyáltalán nem ismerték egymást.

Minden apa azt emelte ki, hogy akkor a legboldogabb, amikor látja a gyermekét vagy a gyermekeit fejlődni, kibontakozni, és legfőképpen nevetni. A másik nagyon fontos dolog az volt, hogy van kiről gondoskodniuk, és van kire büszkének lenniük. Őszintén szólva csupa olyan dolgok, melyekről nem sűrűn hallunk férfiakat beszélni, pedig ezek szerint az apaság őket is megpuhítja, legyenek bármilyen férfiasak, vagy kemények. A legszebb válasznak mégis azt találtam, amikor a megkérdezett apuka azt felelte, hogy az a legszebb számára az apaságban, hogy újabb társakat kapott magának az életre. 

Az apáknak különös kapcsolatuk van a gyermekeikkel, általában elmondható, hogy kevés aktív időt tölthetnek gyermekeikkel, mivel napközben dolgoznak, így a hétköznapok rövid késő délutáni, esti órái, illetve csak a hétvégék maradnak számukra. A gyermekek ragaszkodása mégis nagyon erős az apjuk iránt, hiszen ezeket a rövid órácskákat az apák igyekeznek nagy mókákkal kitölteni, és melyik gyermek ne szeretne egy jókedélyű, nevetős apukával bújócskázni, focizni, vagy egész egyszerűen hancúrozni a szobában. Az anya ezidő alatt fellélegezhet, lazíthat védelmező, óvó anyai magatartásán, és fel tud töltődni, ami nem csak saját magának, hanem a környezetének is fontos. 

Büszkék lehetünk tehát az apukákra, hiszen erős kötődsésük van a gyermekeikhez - leszámítva egy-két kivételt, amit itt szándékosan nem kívánok megemlíteni. Bízzunk abban, hogy rengeteg apuka érez hasonlóképpen, és gondoljunk arra, hogy a gyermekünk a lehető legjobb helyen van, ha az apukájával van.