Őszintén az anyaságról I.rész

Nem szeretem hangsúlyozni az ilyesmit, de mivel ez a honlap az én tulajdonom, bátorkodom ezt az írást egész egyszerűen hírként közzétenni., ráadásul több részben, mert egy-két lényegi dolgot ki fogok külön emelni. Lesz, aki elítél majd ezért, és az is lesz, aki mellém áll. Beszélnék az anyaságról, őszintén, hiszen ezt csak egy anya tudja megtenni, aki már átélt ezt és azt. Mielőtt megszültem a fiamat, én is fogadkoztam, hogy nem leszek slampos, lehányt pólós, kimerült anyuka. Csakhogy rájöttem, ezt nem mindig én döntöm el.:)

Hiszem, sőt mit több, 100%-ig biztos vagyok abban, hogy kevesebb depressziós anya lenne, ha az anyaságra a szakirodalmak teljes őszinteséggel készítenének fel mindenkit, mert a gyerekvállalás nem mindig rózsaszín. A szakirodalom említ 6 hét gyermekágyat, és azt, hogy a gyerek fáradtsággal jár. De azt nem említi, hogy a gyermeknevelés, és az ezzel járó változások mennyire tudják befolyásolni az ember hangulatát, energiaszintjét és nem utolsó sorban a párkapcsolatot. Ha normálisan felkészülne egy anya a változásokra, nem lenne tele az internet "türelmetlen vagyok a kisbabámmal, rossz anya vagyok-e?" tartalmú beírásokkal. Elég nagy gond, hogy ezeket az érzéseket a kismamák csak névtelenül a fórumokban, vagy a gyermekorvosi rendelő várójában merik megosztani másokkal, attól félve, hogy elítélendő, ha néha elszakad a cérna.

Lássuk, mi volt régen? Együtt élt a szép nagy család: anya, apa, gyerekek, minimum 8, és ott lakott még egy udvarbananya testvére, a nagynéni, és annak a férje és a gyerekei, esetleg a nagymama is. Apukák eljártak dolgozni, anya is napszámba, de ott volt a nagynéni és a nagyobb testvérek, akik mindenben segítettek, vigyázták a kisebbet, elkészítették a semmiből is az ebédet, és kimosták kézzel azt a 3 darab ruhát, ami akkoriban fellelhető volt egy 8 gyerekes családban. Aztán ott volt a nagy "bevásárlás": egy darab kis "bóóóót" volt a faluvégen, a bevásárlás nem volt mindennapi tevékenység, és ráadásul nem telt 1-1,5 órába, mert nem volt miből válogatni.

Mi van ma? Minden fiatal pár önállóságra vágyik, külön lakás, ház, autó, gyermeket akkor nemzünk, ha "mindenünk megvan" (ilyen soha nem lesz) És akkor ott áll a fiatal pár, hitelekkel a nyakában, és érkezik a baba, akinek már összevásároltak mindent, mindegy, hogy kell-e vagy nem, és a gardróbban sem 3 db póló hever, így a mosógép csak éjszaka nem fog dolgozni. Anya kapkodja a fejét, azt sem tudja, mit tegyen, közben szoptatási gondja van, anya lelkibeteg, mert a csapból is az folyik, hogy aki nem szoptat, nem jó anya.(ezzel nem értek egyet!) Nincs segítsége, nagyszülők messze laknak, vagy már sajnos nincsenek. A barátok saját csemetéjüket próbálják hasonló problémákkal nevelgetni, tehát totálisan magára marad az újdonsült anyuka.

Aztán ott vannak a gátmetszésről szóló 4 soros cikkek, hogy de jó gátvédelemmel szülni és csak legvégső esetben vágnak, nem beszélnek arról a valóságról, hogy a gátseb 2 hétig annyira fáj, hogy az ember lánya se ülni, se állni, se semmit nem tud. Mindezt azért teszik, mert nem akarják a nőket elrémiszteni a szüléstől.
Arról végképp semmi nem szól, hogy igenis létezik olyan szintű fáradtság, amikor az ember menet közben is simán el tudna aludni, vagy éppen délután 3-kor azt veszi észre, hogy még mindig abban a pólóban rohangál, amibe reggel beleugrott, és jaj, nadrág nincs is rajta, és különbenis már ötször végig van hányva, hisz a szegény baba bukott az evések után. Az alapvető higiéniáról nem beszélek, mert néha az is kimerül egy 2 perces villámzuhanyzás keretében, ezzel korántsem fedezve az anya kikapcsolódási vágyát. A nőiességet is kellőképpen aláássa a mellből folyamatosan csöpögő tej, és a terhesség alatt felszedett plusz kilók, a terhességi csíkokról nem is beszélve.
Itt kezdődik a probléma: a nő azt mondja, hogy nem erre számított, hogy ez ilyen, abszolút csalódásként éli meg.

És jönnek a nézetkülönbségek apával: ő egy teljes értékű nőt akar maga mellett tudni, ehelyett háttérbe szorul, és csak a piszkálódást kapja, mivel anya kialvatlan, a gyerek köti le minden idejét, és a munka után hazaérkező párjától azt várja, hogy egy kicsit vegye le róla az édes terhet. De persze, apa is fáradt, mivel nő rajta a nyomás, hogy ő a családfenntartó, mi lesz az anyagi biztonsággal, a csekkek csak jönnek, és a főnöke is egész nap ugráltatja. A nőre pedig egy végeláthatatlan feladat vár, amit aztán teljesen hálátlannak érez, és nagyon el kezdi magát sajnálni, már csaknem az anyaság áldozatává válik.
Ennek folyománya, hogy a párok között nő a szakadék a gyermek érkezésével, ahelyett, hogy jobban összekötné őket. A férfi erre vágyik, a nő arra, a véleményük nem egyezik. Aztán persze a férfi hiányolni kezdi a szexuális együttlétet, míg a nő alig várja, hogy vízszintbe helyezze magát és aludjon egyben minimum 2 órát. Az önbizalma romokban, legfeljebb a szakirodalmat bújja, és tovább stresszeli magát, hogy mit nem csinál jól, vagy éppen mire nagyon büszke. A kakis pelenkákon kívül lassan más témája nincs, esetleg néha rivalizál a szomszéd Juliskával, hogy az egykorú gyermekeik közül melyik képes nagyobb kunsztra. A nő tehát egy kicsit beszűkül, és hiába vágyik el, nem teheti. 24 órás szolgálatban van, amit párja nem mindig ért meg.

Nem értem, hogy miért nem lehet felvállalni olyan tényeket, mely szerint az anya is ember és nagyon sok mindent ki kell bírnia, míg a gyermek vagy a gyermekek elérik azt a bizonyos kort, amikor valamennyire fel lehet lélegezni. Ugyanis amíg a gyerek teljes gondozásra szorul, a legtöbb nő sokszor már annyira kifárad, hogy árnyéka saját magának, nincs energiája önmagára, párját hanyagolja, és frusztrálttá válik, mert nem győzi a feladatait teljesíteni. A gyermek gondozása mellett ugyanis korunk anyáira sokkal több nyomás nehezedik: a lakás, a ház, esetleg a kert rendben tartása, mivel ő van otthon, a hivatalos ügyek intézése, bevásárlás, mosás, főzés, takarítás, de emellett legyen ápolt, mosolygós anyuka, aki szexéhesen bújik este apuka mellé. És nem utolsó sorban, ha már otthon van, keressen magának valami hasznos elfoglaltságot, mert az apa keresete kevés a vállalt kötelezettségekhez képest, és nem árt, ha nem zárkózik el a külvilágtól teljesen, mert ha egyszer visszamegy dolgozni, jó, ha képben van a változásokkal, és nem áll ott bambán, hogy "ja, ez is megtörtént?"

Következő írásomban a gyermek érkezése utáni szexuális együttlétekre fogok kitérni.

Megjegyzés: írásom kizárólag a saját véleményemre épül, és nem azért íródik, hogy bárkit meggyőzzön. Nem vagyok szakember, csak egyszerűen családanya. Célom, hogy segítsek feltárni mindkét fél részére a másik igényeit, részben saját tapasztalat, részben másoktól hallottak alapján.