Tehetetlen apák, megbélyegzett anyák

Nincsenek könnyű helyzetben a mai apák, és az anyukák sem, már ami a munkábaállást, és a családfenntartást illeti. Az apa dolgozik, sokszor akár váltott műszakban is, hogy az anya otthon tartózkodása idején is biztosítani tudja a család megélhetését, ami nem kevés terhet jelent számára, mind lelkileg, mind fizikailag.

A hideg zuhany akkor éri a családokat, amikor az anya vissza akar menni dolgozni. Az egyetlen dolog, ami megakadályozza őt abban, hogy újra munkába álljon, az pontosan a gyermeke. Hát nem hihetetlen? Először is, nem talál neki bölcsödét, legalábbis nem "államit". Már akkor be kellene íratnia a gyereket, amikor a pocakjában hordja, már ha épp a lakóhelye körzetében létezik ilyen intézmény. Aztán a második buktató, hogy ha talál is ilyet, de nem a lakóhelye szerint illetékes, elutasítják, mondván nem a kerületben / városban / faluban lakik, és azokat a gyermekeket veszik fel elsőként, akik ott élnek. Marad tehát a magán bölcsőde, ami megfizethetetlenül drága a legtöbb ember számára, vagy esetleg egy családi napközi, ami olcsóbb, de másfél éves kor alatt ritkán fogadják el a gyermeket.

Mire nagynehezen a nő elhelyezi a gyereket valahol, addigra vagy lecsúszik a munkahelye által javasolt posztról,  vagy kénytelen új állás után nézni egy másik cégnél. Ismételten csak egyetlen dolog gátolja meg a munkábaállást: a gyereke, hiszen ha megtudják, hogy friss anyuka, azonnal elutasítják, mondván a gyerek kicsi, sokszor lesz beteg, vagy korábban kell menni érte a bölcsibe, vagy az óvodába, így a nőt nem veszik fel sehova. Ennek eredményeképpen az anya és az apa megbeszélik, hogy inkább gyorsan vállalnak még egy gyereket, ha már úgyis otthon van a nő, és majd a második után ráérnek gondolkozni, Ebből kifolyólag a nő több évet tölt otthon, a nagyobb gyerek is otthon marad, mert így legalább nem hoz haza semmilyen betegséget a kicsihez a közösségből, és különben is anya mellett van a legjobb helye az általános felfogás szerint. (mellyel én egyáltalán nem értek egyet)

Ezidő alatt az apa nem csinál semmi mást, csak dolgozik és harcol a családjáért, plusz munkákat vállal, a jó hírét sem féltve, ha egyáltalán még van neki. Közben elfelejti, hogy ő is ember, egy férfi, a családi élete romokban, nincs ideje se magára, se az anyára, se a gyerekekre. Ha ideje lenne, energiája nincs. Aztán egy szép napon azon kapja magát, hogy tulajdonképpen nincs is élete, gyűlnek a számlák, mert ugye két gyerek többe kerül. Aztán a másik hátulütője a dolognak, hogy a gyermekekre jut a legkevesebb idő, így kerülnek a tévé és a számítógép elé, vagy éppen a szomszéd kertjét amortizálják le unalmukban.

A kérdés csak az, hogy hogyan várható egészséges társadalom, ha már idejekorán ez a példa mutatkozik meg mindenben. Nem csak az a kérdés, hogy a szülők min mennek keresztül, hanem az is, hogy mit látnak a gyerekek és miben nőnek fel. Ne azért vállaljon egy család második és harmadik gyereket, mert az anya nem tud elhelyezkedni, hanem azért, mert akarja, és tud róla kellőképpen gondoskodni. Az apa apa lehessen és az anya anya, a gyereknek pedig legyen méltó gyerekkora. Vagy ez csak álom?