A szoptatás és a társadalmi elvárások

Anyaként jómagam is küszködtem szoptatási gondokkal a fiam születése után. Sajnos azt tapasztaltam, hogy valójában a családon kívül senki sem próbálta megérteni, hogy a fiam nem akar szopizni, és kínszenvedés a táplálása, ennek ellenére mindenhonnan csak azt kaptam: ne adjam fel, nem baj, ha sír.

 Véletlenül se adjak neki cumisüvegből lefejt tejet, tápszert meg végképp ne.  Adjam pohárból, vagy kiskanállal - szopóreflex-szel táplálkozó csecsemőt lakasson jól így az ember - de cumisüveget azt ne.

Kezdő anyaként, már a baba-mama barát kórházban tanácstalanul álltam. Kisbabám borzalmasan sírt, mert éhes volt. Nem akart szopizni, de minden alkalommal nyomták a fejét a mellemre, még akkor is, ha már vörösre kiabálta magát. A végén az lett belőle, hogy pohárból pótlást kapott - na de hogyan! Alig vártam, hogy elmenekülhessek a kórházból, és az első otthon töltött éjszaka volt az igazi rémálom: gyermekem torka szakadtából sírt, éhes volt, kevés volt a tejem, bár ami volt, azt lefejtem. Éjjel 2-kor nem bírtam tovább: azonmód a friss gátsebemmel és egyebekkel beültem az autóba és elrohantam az gyermekorvosi ügyeletre tápszert íratni, majd kiváltani. Az ügyeletes doktornő majdnem a földbe taposott, hogy tápszert kell felírnia.  A következő két hónapban fejtem a tejet: amikor a kicsi aludt, én fejtem, hogy legyen neki a következő ébredéskor. Semmit nem tudtam aludni, teljesen kimerült lettem. Közben állandóan az járt a fejemben, hogy én mennyire nem vagyok jó anya, mert nem szoptatom a gyerekemet, és a lefejt tejemet is kiegészítem tápszerrel.  Két hónap után úgy döntöttem: csak tápszert kap, a tejem egyre kevesebb volt, energiám méginkább, így döntenem kellett mindkettőnk érdekében. Gyermekem most 13 hónapos, 11,5 kg és eddig egyszer volt náthás.....

Több kismamával beszéltem, akik szintén arra a társadalmi elvárásra panaszkodtak, mely szerint csak az elfogadható, ha valaki szoptat, aki tápszert ad a gyermekének, az biztosan a saját kényelme miatt teszi. Ezt meg lehet cáfolni azzal, hogy a cumisüvegek mosogatása, sterilizálása és készenlétben tartása egyáltalán nem tartozik a nagyon kényelmes megoldások kategóriájába. A legtöbb új anyuka például retteg attól, hogy nem lesz elég teje, mert akkor biztosan beteges lesz a gyereke, és csúnyán fognak ránézni, mert nem szoptat. Tény, hogy a szoptatás ad egyfajta közelebbi kontaktust a baba és a mama között, de a cumisüvegből történő táplálást is meg lehet közvetlen testközelből oldani. Viszont az anyukák legtöbbje lelkibeteggé válik, ha nem tud szoptatni, mert a csapból is az folyik, hogy a babának csak az anyatej való, mást el sem lehet képzelni.

A szoptatás különböző okok miatt hiúsulhat meg: az anya vagy a baba betegsége, tapasztalatlanság, az anya kénytelen újra munkába állni, ikrek esetén, vagy akkor is, ha az anya már eleve úgy dönt, hogy tápszerrel táplálja gyermekét, mert nem kíván szoptatni. Minden kismamának az lenne a legnagyobb segítség, ha felhívnák a figyelmét a szoptatás fontosságára, de csakis RÁ bíznák a döntést, hogy gyermekét mivel és hogyan táplálja. A napjainkban kapható tápszerek tápértéke és minősége már régóta felülmúlja a "feles tejet' és az egyéb anyatej kiegészítő tápszereket, melyen a korosztályunk felnőtt. Sajnos arra is rengeteg példát tudok mondani, amikor az anyatejes baba folyamatosan beteg, míg a tápszeren nevelkedő vígan lavírozik, és kerüli minden nyavalya. Ráadásul a tápszerrel történő táplálás egyik nagy előnye, hogy az apa is ki tudja venni belőle a részét.

Nem kellene tehát rosszallóan nézni azokra az anyákra, akik valami miatt nem tudnak vagy nem kívánnak szoptatni. Hagyni kellene őket megfelelő tájékoztatás mellett önmaguknak dönteni, és a döntésüket tiszteletben tartani. A nyomás, mely rájuk nehezedik, ha nem tudnak szoptatni, néha olyan erős, hogy szinte depresszióba torkollik, vagy egész egyszerűen lelkibetegségbe, mely sem az anyának, sem a babának nem tesz jót, nem beszélve az apáról, aki szintén szenvedő alanya lesz ennek az áldatlan állapotnak. Egész egyszerű megoldás lenne, ha a szoptatás előnyeiről, nehézségeiről és a tápszeres táplálás előnyeiről, hátrányairól egyaránt felvilágosítanák a kismamákat, támogatnák őt döntésében, és folyamatos segítséget kapnának. Íg bizonyára több kiegyensúlyozott, és mosolygós kismama lenne.