Kényeztető elvált apák

Elvált szülők gyermekének lenni manapság már nem is annyira rossz buli - már ami a kényeztetést illeti. Más kérdés a gyermek lelkében és személyiségben keletkező űr, és zűrzavar. A magyar családjogi törvények az esetek túlnyomó többségében az anyának ítélik a gyermeket, így az elvált apukák minden cselt és lehetőséget bevetnek, hogy kárpótolják gyermeküket azért, amiért csak hétvégén vagy minden második hétvégén találkozhatnak.

Eszükbe sem jut, hogy ezzel nem segítenek, hanem ártanak a helyzetnek, hiszen a gyermek értékrendje teljesen felborul, és ez felnőtt korban súlyos következményeket von maga után. Mi is történik ilyenkor? Egyrészt, az apa gyermektartást fizet az anyának, általában nem is keveset és természetesen nem véletlenül. És jönnek az "apás napok" és az "úgyis ritkán látom" érzés, mely minden további apai cselekedetre magyarázatként szolgál - sajnos óriási hibaként!  Az apás hétvégén a gyermeknek mindent lehet: süti, fagyi, kóla, tévézés késő estig, mozi, cirkusz, lovaglás és játszóház, állatkert és kocsikázás, ruha és játékvásárlás, miegymás. Mindez határok nélkül.

Aztán jönnek az ünnepek: szülinap, névnap, karácsony, húsvét - toronyóra lánccal, nem is akármilyennel. És ezidő alatt a gyermeket észrevétlenül rossz irányba tereli ez a mérhetetlen és határtalan költekezés. Mi is játszódik le benne? Apánál mindent lehet. Nyaralok. Ha kérek valamit, úgyis megkapom. Szabad vagyok, és azt csinálok, amit akarok. Aztán hazamegyek anyához, a hétköznapokba. Miért nem teszi ugyanezt velem? Biztosan nem szeret annyira, mint az apa. Apához akarok menni. Utállak! Anyánál van házi feladat, rendet kell tennem magam után, és a játékboltban már megint nem vette meg nekem azt a cuki kis szöszke hajú babát, amiből apánál már legalább 15 van, mert ő megveszi nekem, ha kérem....

És sorolhatnám....

Az elvált apukáknak rendet kellene tenniük a fejükben, még akkor is, ha ez nehéz. Mit akarnak kompenzálni egy hasonló magatartással? Magukat akarják megnyugtatni, vagy a gyermekük érdekeit nézik? Mindenképp megéri feltenni maguknak a kérdést, hogy melyik a fontosabb: a saját lelki nyugalmuk megteremtése ezzel a "megvesztegető' viselkedéssel vagy a gyermek egészséges fejlődése a válás ellenére a lehető legjobb módon? Ez a manipuláció az apa önzéséből származó magatartás, mely inkább az apa lelki bánatának enyhítését szolgálja, semmint a gyermek érdekeit.

Érdemes tehát elgondolkozni azon, hogy mi számít jobban, és azt is érdemes számításba venni, hogy a válás ellenére a két szülő EGYÜTT teheti a legtöbbet a gyermekért, gyermekekért. Megérdemlik a szép és vidám gyerekkort, és sajnos mindenképp ők isszák meg a válás levét, de a hiányt nem lehet sem ajándékokkal, sem korlátlan szabadsággal pótolni.