Apa csak egy van!

APA CSAK EGY VAN, AVAGY A NEMEK KÖZÖTTI MUNKAMEGOSZTÁS A XXI. SZÁZADBAN

RÉSZLET

Munka-magánélet egyensúly: Magyarországon a legnehezebb

Egy 2008-as, a munka és magánélet összeegyeztetését vizsgáló Gallup kutatás a gyermeknevelés feladataival kapcsolatos foglalkoztatási preferenciákra is kitért. Az Európai Unió tagállamainak munkavállalói közül 51%-a válaszolta azt, hogy nehéznek vagy nagyon nehéznek tartja a munka és magánélet összeegyeztetését. Míg a legkevésbé nehéznek Finnországban tartják ezt (20%), addig a legnehezebbnek Magyarországon (77%).

Az a közkeletű tévedés, miszerint a gondozási feladatok ellátására csak a nők alkalmasak igazán, a jogszabályoktól függetlenül valóságos és mindkét nem számára káros következményekkel jár a munkahelyeken is. Kimutatott tény, hogy míg a nők munkahelyi megítélését negatívan, addig a férfiakét pozitívan befolyásolja a tény, hogy gyermekük van. Ám függetlenül attól, valóban hárulnak-e rájuk otthoni többletterhek, a nők általánosságban megbízhatatlan, csökkent értékű munkavállalóként vannak számon tartva. Ugyanennek a sztereotípiának az inverzét szenvedik meg a férfiak: sokkal nehezebben vagy egyáltalán nem kapnak meg bizonyos alkalmi engedményeket, amelyeket a nők viszonylag könnyen elérnek. Nem reális például, hogy egy családapa ünnepek előtti nagybevásárlásra kéredzkedjen el a munkahelyről. A munkáltatók szemében éppúgy, mint a társadalmi közfelfogásban nem éppen magától értetődő, hogy a férfi siessen délután kisiskolás vagy óvodás gyermekéért, szülői értekezletre, beteget ápoljon otthon, ne akarjon elfogadni egy sok utazással járó előléptetést, ódzkodjon a hétvégi tréningektől.

Apa is csak egy van

Hagyományos felfogás szerint a két nem egymás ellentétpárja (úgy is, mint tűz és víz, értelem és érzelem stb.), következésképpen a szülői szerepek is kétpólusúak. Láthattuk, a közkeletű sztereotípiák azt diktálják, hogy a gyermek fő gondozója, aki az első pillanattól kezdve rendelkezésére áll, az elsődleges kötődés tárgyát képező anya, míg az apa csak valamikor később kerül a képbe, és az anyához képest akkor is a periférián mozog. Az apai szerepkör ráadásul meglehetősen tisztázatlan: leginkább a szabadidős és sporttevékenységek kötődnek hozzá, az ő reszortja, hogy a futballról csevegjen a fiával akkor is, ha életében nem rúgott labdába. A fizikai erő fölötti apai monopólium természetszerűleg a fegyelmezési funkcióra is kiterjed: a mélyhangú, szőrös mellkasú apuka eleve tekintélyt parancsoló, de a férfiasság jogán a szőrtelenebb, tenor hangfekvésű apák is felruházódnak a rendteremtés képességével — legalábbis a képzeletben.

A merev szereposztásnál is nagyobb gond viszont, hogy – hacsak nincs résen – az apa, mire észbe kap, első gyermeke születése után nem sokkal kívül találja magát a családon.

2005-ban indult Pécsen az első apaságra felkészítő csoport, melynek vezetője, Hortobágyi Miklós pszichológus így magyarázta a szülői szerepmegosztás fontosságát a család jövője szempontjából: a párt a gyermek születése előtt szoros emocionális kötelékek fűzik össze. Amennyiben hagyományos szerepeket vesznek fel, a megszülető gyermekről kizárólagosan gondoskodó anya és gyermeke között olyan egyoldalú intimitás alakul ki, amelyből az apa először úgy érzi, kimarad, majd versenyezni kezd a gyermekkel az anyáért, végül fokozatosan leválik az anya és gyermeke kettőséről, eltávolodik párjától, gyermekével pedig felszínes lesz a kapcsolata. Ezzel szemben a kettős szülői szerepvállalás a párkapcsolatot is erősíti, az apa érzelmileg része marad a családjának, melyben a családtagok szorosan összetartoznak.

A gondoskodó anya képe olyan mélyen rögzült kulturálisan, hogy az apáknak komoly küzdelmet kell vívniuk azért, hogy ők is a gyermek közelébe férkőzhessenek már a kezdet kezdetén, őket is elismerje a társadalom – a védőnő, az óvónő, a tanítónéni, a munkahelyi főnök – teljes értékű szülőként. Nem utolsó sorban azért is meg kell harcolniuk, hogy tulajdon gyerekük szemében anyukával egyenértékű szülőnek minősüljenek, és anyák napján az ő érdemeikről is megemlékezzenek.

Ki és mit nyer a szülői szerepek egyenlő megosztásával?

Az egyenlőbb szerepek igénye egyre egyértelműbben van jelen a társadalomban. Ott, és ilyen hely Magyarország is, ahol e folyamatok tudati korlátokba ütköznek, össztársadalmi és egyéni szinten is jelentős veszteségeket könyvelhetnek el. Rossz és jó híreink a következők:

1. Az apaság nem csak csupa rajongás és élvezet, az érdemi része pedig nem akkor kezdődik, amikor a csöppség biciklizni tanul. Cserében viszont az apa, a kisgyerek és az anya együttélése örömtelibb és kiszámíthatóbb, ha már a kezdet kezdetén szorosabbra fűzik a szálakat, és együtt és egymásért dolgoznak azon, hogy senki se maradjon ki semmiből (gyerekezés, munka), ami az élet értelmét és/vagy feltételeit biztosítja.

2. A szülőség illetve gyermekgondozás és - nevelés magában foglal egy sor kevéssé szórakoztató feladatot, kezdve a gyermekintézményekkel való kapcsolattartástól, a beteg gyermek ápolásán keresztül, a megfelelő lakhatási körülmények és táplálék biztosításáig. Mivel pedig az anyagiak előteremtésében általában mindkét szülő részt vállal – és (tekintve a modern világban való boldoguláshoz szükséges emelkedő autonómia-szintet) feltétlenül mindketten érdekeltek – úgy dukál, hogy a gyermekellátási feladatokon és a házimunkán is osztozzanak.

Lehet, hogy a tanulási és egyezkedési folyamat macerás, konfliktusokkal terhes, végeredményben viszont mindkét szülő kiegyensúlyozottabb, sőt kipihentebb lesz, a gyerek pedig követhető mintát kap nemcsak majdani párkapcsolatainak alakításához, de megtanulja a konfliktuskezelést, érdekegyeztetést is.

…a kommunikációs szint a legtöbb házasságban nem mindig a lehető legmagasabb. Nálunk megvannak az egyeztetés, a megbeszélés lehetősége, és ha ezek megvannak, akkor meg is lehet velük oldani sok problémát. A házasság nem arról szól, hogy mindig mindenki jófejnek tartja a másikat, finoman fogalmazva, hanem egy állandó munka, amiben ki kell alakítani az együttlétnek a feltételeit. Mivel a férfiak hatalmi pozícióban vannak ezért nem kell ennyit egyeztetni, legalább is sokan vagy így élik meg vagy nem is tudják ez. (Csillag Gábor, kampányunk arca)

3. Annak a klisének a megdöntése, miszerint kizárólag, vagy mindenekelőtt, a nő természettől fogva alkalmas a gondoskodói szerepkör betöltésére (a gyermekek, idősek, betegek és partnerük, valamint általában a háztartási feladatok ellátására) együtt kell, hogy járjon tehát a munka világának átalakításával.

Ez azonban nem feltétlenül jelent extra terhet az ambiciózus édesapák számára. Lehet ugyan, hogy meg kell vívniuk egy pár csatát a munkahelyen, hogy elfogadtassák, ha a munkaidő lejárta előtt el kell rohanniuk a gyerekért az oviba, vagy hogy ők mehessenek táppénzre, amikor beteg a kicsi. Kárpótolhatja őket viszont az a tudat, hogy nem csak a gyerek örömére szolgál (róluk magukról nem is beszélve), ha több időt töltenek vele, és nem is csak a feleségük/élettársuk terhein enyhítenek ezzel, és teszik lehetővé egyúttal, hogy a párjuk eztán ne essen ki annyira a pikszisből és a praxisból a munkahelyen. Büszkék lehetnek rá, hogy – pusztán már az ilyen jellegű igények bejelentésével is – valósággal forradalmasíthatják a jelenlegi munkahelyi kultúrát, sőt, megbolygathatják az egész társadalmi berendezkedést.

” Apa csak egy van, avagy a nemek közötti munkamegosztás a XXI. században, 2010.

Szerkesztette: Keveházi Katalin

Írta: Keveházi Katalin, Somlai János és Vajda Róza

Felelős kiadó: JÓL-LÉT Közhasznú Alapítvány (www.jol-let.com)