A férfi-női szerepek elméleti felosztása

Az Apamonopólium című cikkünkben azt taglaltuk, hogy mi vezetett a szülői szerepek újrafelosztásához, és ennek milyen hatásai vannak a családra. Azt is tudjuk, hogy a szülői szerepek elméleti és gyakorlati felosztása különbözik.

Az apa megszabja a határokat, az anya ismétli őket

Az apa feladata tehát, hogy a szabályokat és a határokat felállítsa, majd az anya ezeket betartatja a gyerekeivel, amikor az apa nincs jelen, ezzel is őt igazolva és megerősítve. Létezik egy nagyon egyszerű ok erre a szerepfelosztásra: az első években az apa nem áll olyan közel a gyerekekhez, mint az anya, amolyan „közeli idegen” szerepet tölt be. Ez a távolság teszi őt abba a pozícióba, hogy szabályozzon. Ahol az apai hatalom működik, ott az anyának figyelmeztetni és fegyelmezni kell: „tudod, hogy apa sem szeretné, ha egyedül játszanál az erkélyen, nem örülne, ha tudná, hogy nem fogadsz szót anyának” . Az anyának azonban nem kell arra várni, hogy az apa hazaérjen, és betartassa a szabályokat.

A hatalmat ketten gyakorolják

Az anyának is képesnek kell lenni azonnal hatalmat gyakorolni: ha előfordul, például azonnal a szobájába kell parancsolni a gyereket . Az anya, aki nem csak anyaszerepet tölt be egész nap, de még az apai szabályokat is betartatja, nem kell, hogy megvárja az estét a problémák megoldására, hiszen ez azt jelentené, hogy nevelő és tanító szerepe nem elegendő. A két szülő között mindenképpen tisztán meg kell osztani a feladatokat, és a szerepeket, mert csak így lehet sikeresen, egységesen és egyetértésben nevelni a gyerekeket. Ennél semmi sem nyilvánvalóbb a családokban.

A folytatásban: A legfontosabb: az összetartás