Ha nem alszik

Minden szülő arról álmodik, hogy egy jó alvó, keveset síró és szófogadó csemetével áldja meg az élet. De mint tudjuk, ez az igen ritka kategóriát is csak itt-ott súrolja. A szülői feladatok mellett nap, mint nap szembesülünk olyan problémákkal és helyzetekkel, melyet akkor és ott nem tudunk megfelelően kezelni. Legalábbis azt gondoljuk, hogy az  nem megfelelő, mert egyszer ezt olvasunk róla, másszor azt.

A legnagyobb kihívást a totálisan kifáradt gyermek elaltatása okozza. Vannak szülők, akik azt vallják, nem baj, ha nem alszik a gyerek, de én ezzel nem értek egyet, hiszen a vele történt események, élmények feldolgozásához elengedhetetlenül szükséges a nappali alvás, az éjszaka nem elegendő. Persze, ha egy-egy alkalommal kimarad a szokásos napi pihenő, az még nem jelent rosszat a gyermekre nézve. Viszont ki szeret egy sírós, fáradtságtól nyűgös gyermeket fürdetni este, amikor a fürdés nagyon jó móka is lehetne?

A gyermek több oknál fogva utasíthatja el az alvást: fáj valamije, melege van, túlpörgött, vagy egész egyszerűen fél,  hogy a szülő az alvás idejére magára hagyja. Aztán ott vannak az időjárásváltozások, éhség, szomjúság, megannyi tényező, melyet figyelembe kell venni. Minden alkalommal ki kell zárnunk azokat a lehetőségeket, melyek a gyermek nyugodt elalvását zavarhatják. Amennyiben ezek megtörténtek, és a gyermek mégsem hajlandó aludni, nem sok választás van. Vallom, hogy a testközelség minden korban nagyon fontos nem csak a gyermek, de a szülő számára is, így egy nyugtató ölelés vagy simogatás - akár ölbe véve is - jótékony hatással bír. Az altatásra nincs igazi recept, hiszen minden gyermek más, és másra van szüksége ahhoz a nyugalmi állapothoz, mely az ellazuláshoz, majd a pihentető alváshoz vezet.

Sokszor hallunk olyan panaszt, hogy a kisgyermek még este 10-kor is a nappaliban futkározik, és akkor sem lehet lefektetni, ha a szülő keményen fellép. Megjegyzendő, hogy az alvási szokások nagyban függnek a szülőtől, hogyan szoktatja gyermekét, hogyan alakítja ki az időzítéstől kezdve a módszerig mindent. Számít a szülők ritmusa, a megszokott életük, de gondolniuk kell arra, hogy a gyermeknek mi a legjobb, főleg hosszútávon.

Mint anya, én is tudom és átérzem, hogy amikor a gyermek nem akar a szokott időben elaludni, egy kicsit mi magunk is feszengünk. Hiszen a nap minden percében velünk vannak, keressük a lehetőségeket, hogy minél jobban érezzék magukat, mindemellett egyéb más teendőinkkel is foglalkozunk, és a pillanat, amikor a gyermek végre elalszik, egy szusszanásnyi szünetet varázsol az életünkbe, amit annyira várunk. De a gyermek nem programozható előre, így nekünk is meg kell tanulni alkamazkodni, hiszen nekünk sem megy mindig egyről a kettőre az elalvás.Próbáljuk meg ne a praktikák, hanem a gyermek igényei szerint alakítani az alvási rituálét. Az eredmény nem fog elmaradni.

Folytatásban: Mikor forduljunk szakemberhez az alvásgondokkal?