Nézetkülönbségek

Ismerjük azt az érzést, amikor véleményünk különbözik a másikétól, és sehogy sem sikerül meggyőznünk az igazunkról. A legbölcsebb, amit ilyenkor tehetünk, hogy meg sem próbáljuk, főleg, ha szülői szerepekről van szó.

Az anyák kikövetelik…

Sok anya kiköveteli, hogy a férfi igenis legyen igazi apa, aki a hatalmat gyakorolja és irányít. Aztán amikor ezt megteszi, nem értenek egyet azzal, ahogyan az apai hatalmát gyakorolja, hiszen a férfi általában kevésbé finomkodik, és ez újabb konfliktusokhoz vezethet, az összetartás kárára (A legfontosabb az összetartás) Mint azt említettük az Apamonopólium című cikkünkben, a régi családmodell szerint az apa volt a hatalom és az irányító. Egyes nők elfogadják az apai szigort, mások nem. Azonban amióta a férfiak jobban anyáskodnak, és a nők jobban átvesznek apai magatartás formákat (lásd A férfi-női szerepek elméleti felosztása), gyakran már az is probléma egyes anyák számára, hogy az apa enged túl sokat a gyerekének. A legtöbb anya arra vágyik, hogy párja legyen határozott, hiszen az anyai szerep a tiltani és engedni, irányítani és szabadjára hagyni, igen fárasztó feladat. Mivel az apák legtöbbször inkább játszótárs kapcsolatban vannak a gyerekeikkel, így távol áll tőlük a szigor és a következetes nevelés. Legtöbbször az a félelem áll a háttérben, hogy elveszítik gyermekük szeretetét, hiszen kevesebb időt töltenek velük, mint az anyák.

….az apák meghunyászkodnak

Manapság a férfiakban él a félelem, hogy nem tudnak igazán jó apukák lenni. Félelem gyötri őket ebben a társadalomban, ahogy annyi a válás. Tudják, hogy a válás után az apai szerepet gyakorolni koránt sem egyszerű, még akkor sem, ha a törvény megadja nekik a jogot erre. A gyermekekkel való kapcsolata megváltozik, a kapcsolatot nehezebb kialakítani és elmélyíteni velük, közben folyamatosan attól tartva, hogy elveszíti őket. Azonban az anyának ettől nem kell tartania, hiszen a gyermekek többnyire az anyánál vannak elhelyezve.