Nem értem az anyákat...

Ismerős a kép, amikor a játszótéren mindkét szülő jelen van, és a szárnyait próbálgató csemete után anyukája koslat aggódva, hogy le ne essen a mászókáról, a csúszdáról, vagy fejbe ne kólintsa a hinta, és eközben apa nyugodtan ül egy padon és mindezt megmosolyogja?

IGEN! A válasz nagyon egyszerű: az anya állandó jelenléte azt az érzést keltheti a férfiban, hogy neki nem nagyon kell aggódnia, a dolgok úgyis állandó felügyelet alatt vannak - az anya által. Így ő majd csak akkor lép közbe, amikor feltétlenül szükséges, vagy ha az anya jelzi, hogy segítségre van szüksége.

Kedves anyukák, engedjék az apákat apáskodni!

Rendszeresen feledésbe merül az az érdekes tény, hogy az apa, ha magára marad a gyermekkel, vagy gyermekekkel, megfelelően tud rájuk vigyázni és ellátja őket, igaz, másképp, mint a nő, de a maga módján tökéletesen. Nem várható el tőlük, hogy ugyanazt és ugyanúgy végezzék, mint az anya, hiszen akkor nem apák lennének, hanem anyák....

"Minek strapáljam magam, ha anya úgyis itt van, és mindezt megteszi helyettem is?" - gondolja magában az apa, és milyen igaza van. 

Az egyik apuka így fogalmazott: "lementünk a játszótérre, és a feleségem idegesítő aggodalommal állt a gyerek háta mögött egész idő alatt. Én csak annyit mondtam neki, hogy nem azért vagy az anyja, hogy állandóan mögötte legyél, hanem hogy orvoshoz vidd, ha leesik"

A két nem közötti felfogáskülönbség nem újdonság senki számára, és gyakran megesik, hogy pont a gyermekvállalás hozza ki mindezt az addig teljesen jól működő kapcsolatban.

Ezért nagyon fontos minden körülmények között a párkapcsolatokban a nyílt és őszinte kommunikáció. Ennek ellenére sajnálatos módon sokszor úgy érezheti az apa, hogy a gyermek vagy gyermekek érkezése után bármennyire is szeretné, nem érti az anyát, sokszor elbeszélnek egymás mellett, mely feszültséget szül, és mint tudjuk, gyermekeink receptorai nagyon kifinomultak az ilyesmire. 

Alap esetben is sokszor előfordul, hogy ami a nő szerint fehér, az a férfinak fekete, vagy amit a nő azonnal szeretne, arra a férfi úgy tekint, mint ami bőven ráér. Az apukák sokszor nem értik az anyukákat és fordítva. Összekülönböznek, ha az anya túlaggódja magát, vagy ha esetleg a fáradt apuka hazaérkezésekor a feszült anyuka az egész napos felgyülemlett problémáját minden átmenet nélkül a férfira zúdítja, anélkül, hogy figyelembe venné a dolgozó ember fáradtságát is. 

Ne feledjük: valahol mindig azt kapjuk, amit nyújtunk. A gyermeknevelés a legnagyobb erőpróba, próbáljuk a gyermekek javát szem előtt tartani, és türelemmel, szeretettel lenni egymás iránt, mert nagyon megéri.

Ha van kedvük erről a témáról gondolatokat cserélni, látogassanak be a http://apaportal.hu/forum/az-apa/nem-ertem-az-anyakat fórumba, és osszák meg kérdéseiket, tapasztalataikat egymással. Kellemes időtöltést!