Másképp szeretem a gyerekeimet!

Többgyermekes szülők dilemmája lehet a gyermekeik iránt érzett szeretet egyforma mértékben történő kifejezése, megélése. Főleg, ha belül a szülő úgy érzi, más módon szereti a kisebbet, mint a nagyobbat, vagy fordítva….nem feltétlenül jobban vagy kevésbé, egész egyszerűen: máshogyan.

 

Társadalmunkban egyre inkább hangoztatjuk az egyenlőség fontosságát. Ennek folyománya, hogy a szülők, úgy az anyák, mint az apák, szinte bűntudattal élik meg, ha gyermekeiket különböző módon szeretik, pedig gondoljanak csak bele: minden gyermek különböző, más-más természet. Másképp reagál, másképp fejezi ki az érzelmeit, másképp viszonozza a felé kimutatott szeretetet, így teljesen normális, ha a szülők is különböző módon szeretik őket. Ezen kívül, az élet nem mindig habos torta: könnyebb és nehezebb, konfliktusosabb időszakok váltják egymást, a gyermekek fejlődnek, felnőnek szép lassan, és változnak a koruknak megfelelően, ahogyan formálódik a személyiségük is, melyhez a szülőknek is alkalmazkodni kell. Ha a gyermek korábban azzal vett le a lábunkról, hogy bájosan elfogadta barátainkat, és egy napon hirtelen lázadni kezd ellenük – ezek a változások is okozhatnak érzelmi fordulatokat a szülő életében.

 

Azzal, hogy két gyermekünket különböző módon szeretjük (hangsúlyozom: nem jobban vagy kevésbé, csak másképp), ezzel csakis őt tiszteljük, és ezzel segítjük őt abban, hogy saját személyisége és egyénisége kifejlődjön anélkül, hogy ráerőltetnénk bármit, vagy állandóan a testvéréhez hasonlítanánk, ezzel erős komplexusokat okozva. Minden gyermeknek a saját útját kell járnia, nem a bátyjáét, nővéréjét vagy a szülőkét.A szülők érzelmeit befolyásolja a szülők felkészültsége már a születés előtt: a gyermek nemét általában előre tudják, ezek generálnak különböző érzelmeket, elképzeléseket. Ha valaki előre eldöntötte, hogy fiút/lányt akar, és nem olyan nemű gyermeke lesz, mint amilyet szeretne, már egyfajta csalódást eredményezhet. (Hangsúlyoznám annak a fontosságát, hogy a gyermek egészségénél nincs fontosabb tényező, és mindegy, hogy fiú vagy lány) Azt a tényt is el kell fogadni, hogy testvérek között mindig elérkezik egy időszak, amikor féltékenyek egymásra, rivalizálnak vagy éppen irigykednek, és ez teljesen elfogadható. Ez hívhatjuk „szeretet betegségnek” is, mely idővel és a szülők közreműködő, nevelő magatartásával normál esetben gyorsan elmúlik.

 

Ne aggódjanak tehát, ha gyermekeik iránt érzett szeretetük más és más, lényeg, hogy ne tegyenek közöttük látható különbséget, egész egyszerűen vegyék észre érzelmi szükségleteiket. A gyermeket pontosan azért kell szeretni, aki: egyedi és megismételhetetlen. A gyermekek is másképpen szeretik a szülőket: másképp anyát, másképp apát, és másképp a nagyszülőket. Ez így tökéletes!