Féltékenység testvérek között

Az újszülött érkezésével boldogság és öröm lepi el a házat: a szülők örömét azonban korántsem biztos, hogy a nagyobb testvérek - legyen az lány vagy fiú - kitörő lelkesedéssel fogadják. Immár a szülők szeretete és figyelme ketté, vagy többfelé oszlik, és ez pszichológiai reakciókat vált ki a nagyobb gyermekeknél.

Minden társadalomban létező jelenségről van szó, hiszen az kisbaba érkezésével a szülők már nem csak a nagyobb csemetéjükért felelnek, és figyelmüket - főleg az első időszakban - az újszölöttnek szentelik, hiszen ápolásra, gondoskodásra van szüksége, nem is kevésre. Ebből a nagyobb gyerek csak annyit érzékel, hogy ő már kevésbé fontos, nem számít annyira, így érzelmi reakciói is teljesen érthetőek. Gyakran sokkal érzékenyebbé válnak, furcsa dolgokkal kívánják felhívni magukra a figyelmet, sőt sokszor előfordulhat, hogy eddig soha nem tapasztalt agresszió vagy elutasítás bontakozik ki belőlük, hiszen mellőzve érzik magukat. Ez az érzés nem feltétlenül a gyermek hibája, sokkal inkább az érzelmi felkészülséggel van a baj: nem elég akkor tudatosítani a gyermekben, hogy változást hoz  a kistesó érkezése, amikor már kézzel foghatóan ott van, hanem a babavárás során el kell kezdeni a "felkészítést". A gyermek idővel elfogadja és beletörődik, hogy az érzelmi kötődés nem csak irányába, de testvére felé is kialakult, természetes jelenség, és meg kell neki tanítani, magyarázni, hogy ettől ő még nem válik kevésbé fontos személlyé az életünkben.

A gyermek ilyenkor nem elutasítva, hanem mellőzve érzi magát, és ez nagy különbség. Hiszen továbbra is kap figyelmet,csak máshogyan és talán egy kicsit kevesebbet, ami bizonyos ideig elfogadható a szülők részéről, bár törekedniük kell a mielőbbi egyensúly visszaállításra. Egyes gyermekek jobban kimutatják nem tetszésüket, náluk könnyebb észrevenni azokat a negatív érzelmi reakciókat, melyeket a kistestvér érkezése vált ki. Jobban oda kell figyelni azonban zárkózottabb társaikra, akik ezeket az érzelmeket magukba fojtva, egyedül próbálnak megbírkózni az új helyzettel. Az ilyen zárkózottabb gyermekeknél előfodulhat étvágytalanság, esetleg hányás, hasi és gyomorpanaszok, valamint túlzott érzékenység fegyelmezés hatására, könnyen síróssá válhatnak. A szülőknek sokkal jobban oda kell figyelniük gyermekeikre ebben az időszakban, és meg kell gátolniuk, hogy a helyzet súlyossá váljon. A megelőzés része a tudatos, nyílt beszélgetések, a nagyobb gyermek/gyermekek bevonása a kisebbek ellátásában, és ami a legfontosabb:  az érzelmi felkészítés még a testvér érkezése előtt. 

Sajnos gyakran előforduló probléma, hogy a szülő nagy és érezhető különbséget tesz a gyermekei között - erről ITT olvashat bővebben -  melynek hátulütője, hogy a gyermek felnőttkorára is kihatással van, mind emberi, mind a családon belüli kapcsolatait megmérgezheti. A túlzott kényezetés, vagy a túlzott mellőzés egyformán károsak, és hatalmas, nehezen gyógyítható lelki sebeket okoznak. A szülőnek tisztán és világosan kell látni, és a gyermekeit egyforma mértékben szeretni és támogatni. Így lesznek igazán jó testvérek.