Apának lenni

Oldalunkon több cikk is foglalkozik azzal a kérdéssel, mely az apák és anyák jelenlegi helyzetét, lehetőségeit érinti. Vannak változtatható és megváltoztathatatlan szokások, a neveltetés és a fejlődni akarás befolyása, illetve a családi, anyagi háttér is jelentősen meghatározza, hogy mi hogyan és miként állunk ehhez a témához.

 

Sok-sok változáson megy keresztül az ember, mire megtalálja azt az élethelyzetet, amiben igazán jól érezheti magát. Mindennek az alapja a nyitottság és a tenni akarás, valamint egymás tisztelete és szeretete, főleg a családon belül. Napjainkban a család fenntartásához szükségeltetik mindkét fél fizetése, hiszen a normális megélhetés legtöbbször csak így biztosított az egész család számára, tehát a régi családmodell, mely szerint anya otthon marad a gyerekekkel, és apa dolgozik, megdőlni látszik. Sokak számára ezt a tényt nagyon nehéz elfogadni, pedig ideje lenne beletörődni, hogy a világ és az igényeink is változnak, és velük kell változnunk, ha előre akarunk lépni. A válság világszerte olyan helyzeteket teremtett, amikor egyre több apa vállalta magára, hogy ő marad otthon a kisgyermekkel, mert az anya jobban keres. Nem kérdés, hogy ezekben az esetekben a két szülő együttműködése mennyire fontos és óriási jelentőséggel bír.  Ugyancsak megfelelő harmóniára, családi összetartásra van szükség akkor, amikor a szülői feladatokat meg kell osztani, márpedig ez elengedhetetlen, ha mindkét fél dolgozik. Neveltetésből eredően van egy torz kép az emberekben arról, hogy csak és kizárólag az anya tudja megfelelően ellátni a gyerekeket, hisz ő van vele évekig otthon, ami nem állja meg a helyét. Ezen kívül, az apa ugyanúgy el tudja vinni bölcsibe, oviba és suliba a gyermeket, vagy éppen tud érte menni. És nem utolsó sorban, akár még egy szülői értekezleten is részt vehet.

 

Az egész egy óriási körforgás: az anya azt hiszi, erre csak ő képes és az apát "úgyse érdekli". Az apa azt hiszi, mindent az anya akar egyedül csinálni, így ráhagyja, mert úgy érzi, kevés ő ehhez. Az anya panaszkodik, hogy egyedül van és mindent neki kell csinálnia. Az apa panaszkodik, hogy ki van rekesztve, és már nem is érdekli az egész. Nem érdekes, hogy a másik pont azt teszi, amit gondolnak róla? Nem lehet, hogy ezen kellene változtatni és elindulna egy igen hasznos folyamat? Nehéz eldönteni, hogy egy ilyen helyzetben hogyan lehet igazságot tenni. Ami megoldás lehet: fel kell nőni a változásokhoz és akarni kell őket. A múlttól elszakadni, és építeni a jövőt: ez lenne a feladat, hiszen hova lenne a világ apák nélkül? Miért rejtegetjük őket?

 

 

A szeretetnek rengeteg arca, és kifejező formája létezik. Az apai szeretet is lehet olyan erős, mint az anyai szeretet, bár másképp kerül kifejezésre, és másképp kerül viszonzásra, de a gyermekeknek nagyon nagy szüksége van rá az egészséges fejlődéshez. Ebbe beletartozhat egy "apás" délután, de az is, hogy apa kíséri el egy előadásra, vagy tanul meg vele egy versikét. Tapasztalataim szerint az apák akkor kerülnek a színre, amikor az anya már elfáradt és úgy érzi, jó lenne, ha valaki egy kicsit tehermentesítené. Aztán jönnek a bajok: "ne így csináld vele, hanem úgy", "jaj, elesik, mert nem vagy mögötte", "már megint nem úgy eteted, ahogy kérem" és sorolhatnám. Az apáknak nincs szükségük dirigálásra, ők is felnőttek, anyától származnak, van némi elképzelésük arról, hogyan kell a gyermeket megfelelően ellátni, és meg is teszik - a maguk módján, őszintén, szeretetből. De ha állandóan áll mögöttük valaki, aki kritizálja őket, nem veszik jó néven, és ez teljességgel érthető.

 

 

Mi azért vagyunk itt, hogy a pozitív változást szolgáljuk, hogy segítsük a kis- és nagycsaládos apákat, anyákat. Az Apaportál szerkesztői mind azon dolgoznak, hogy a családi kötelékeket erősítsék az apák által, melyhez szükségünk van az olvasóink őszinte véleményére, közreműködésére. Várjuk észrevételeiket!