A tévé káros hatása

Szinte mindenki szereti a tévézést, kivétel nélkül. Még annak is van kedvenc műsora, aki tényleg csak kevés időt tölt a képernyő előtt. Olvastam egy amerikai tanulmányról, mely a tévézés hatásait próbálta felkutatni, mind a felnőttek, mind a gyermekek szempontjából.

Az eredmény megdöbbentett, bár tisztában vagyok vele, hogy napjainkban a szülők nagy része kihasználja a tévézés és a számítógép nyújtotta "lekapcsolom magamról a gyereket" technikát, éppen arra nem gondolva, hogy a gyereknek ez jobban árt, mint használ. Az első és legfontosabb, hogy minél több időt töltenek naponta a televízió előtt, annál agresszívebbek, követelőzőbbek lesznek, mert nem tudják feldolgozni az őket ért hatásokat. Nem elég, hogy agyament agresszív rajzfilmekkel traktálják őket, hanem még a szünetekben a reklámokkal mossák ki teljes mértékben az agyukat, így egész kicsi kortól kezdve befolyás alá kerülnek, és azt gondolják, a több a jobb. Aztán némelyik megpróbálkozhat szárnyak nélkül a szekrény tetejéről leugrani, vagy harcolni egy képzeletbeli ellenséggel. Majd az álmatlan éjszakák következnek, amikor is a látottakat újra és újra átélve félelem tölti el őket, hiszen majdnem mindig van egy gonosz, vagy egy legyőzendő ellenség. Így ha tévé nézés közben nincs mellettük felnőtt, aki felmerülő kérdéseikre választ tudna adni, szembe kell nézniük olyan látott helyzetekkel, melyekhez nem biztos, hogy eléggé érettek.

A tanulmány szerint a napi 1 óra tévénézés még nem ártalmas, de a 3 óra vagy annál több már jelentősen befolyásolja a fejlődést, a személyiséget és a szociális viselkedést. Az, hogy már 4-5 éves korban a gyermekeknek külön tévéjük van a szobájukban, egyértelműen rossz hatással bír. Először is, a tévénézés idejére szinte elszigetelődik a gyermek a családtól, másrészt általában ezek a készülékek nem nagy képernyős tévék. A tanulmány szerint az agressziót fokozza a minél kisebb képernyő, nem beszélve a mellőzöttség érzéséről: külön szobában, egyedül tévézik a kisgyermek, és ez fokozhatja benne az érzést, hogy elszigetelik, mintegy kirekesztik a szülők. Természetesen nagyobb korban más a helyzet: 10 éves kor körül már van igényük "magányos" szórakozásra, amikor is lassan a tinédzser korba lépnek (korábbi cikkünkben szóltunk arról, hogy mennyivel gyorsabban érnek a gyerekek), de ilyenkor is érdemes nyitott szemmel élni, milyen műsorokat, filmeket néz meg a gyermek. Sőt arra is, hogy az ő jelenlétükben mi felnőttek milyen tartalmat választunk, mi elé ülünk le akár pihenés képpen (lassan már a híradásokat sem szabad velük megnézetni, mert csak a borzalmakról van benne szó.

Egy példával élnék: ismerettségi körben van egy kislány, nagyon kedves, értelmes, barátkozó. Egyik pillanatról a másikra zárkózottá, félőssé vált, nem akart egyedül maradni a sötétben, és nehezen tudott elaludni esténként. Az ajtót is ellenőrizte, hogy be van-e zárva. Pár nap elteltével anyukája nagynehezen kiszedte belőle, hogy mi az oka ennek a változásnak: azt mondta, látott valamit a tévében a nagymamánál, egy filmajánlót, amiben valakire rátámadt valaki a saját házában. Hetek teltek el, mire feldolgozta és megértette a látottakat. Figyelnünk kell arra is, hogy a mostani gyerekek százszor jobban értenek a technikai és műszaki dolgokhoz, így maguktól is gyorsan rájönnek, hogyan kell bekapcsolni az effajta berendezéseket, és azt is, hogyan lehet könnyedén csatornát váltani. Az agressziót tekintve főleg a fiú gyermekek érintettek, hiszen mint célcsoport, nekik a háborús, harcos, "férfias" rajzfilmek készülnek. Jómagam többször elszörnyedek, milyen otromba és csúnya figurákkal teli rajzfilmeket szánnak nekik, és már előre azon gondolkozom, ettől hogyan fogom megóvni a fiamat, amennyire csak lehet....

Remélhetőleg egyre több szülő fogja megérteni, hogy a szülővé válás igenis felelősséggel jár, sok lemondással és fáradtsággal, de annál több örömmel. Az időt együtt tartalmasan eltölteni nem mindig igényel nagy dolgokat, és építően hat mind a gyerekre, mind a szülőre. Ki kell használni az időt, hiszen hamarosan a dédelgetett kisfiúból, kislányból felnőtt ember lesz. Csak az nem mindegy, hogy milyen.

Kapcsolódó cikk: Gyere játssz velem