Turkáló, nem csak nőknek

Bizonyára mosolyognak a címen, elsősorban azért, mert kevés férfit látunk a turkálókban, vagyis a használt ruha üzletekben, egyszerűen nem is értem, hogy miért, hiszen számukra is tartogatnak meglepetéseket. Az ilyen jellegű kereskedések nem csak a pénztárcánkat kímélik, de a környezetünket is.

Hazánkban szinte virágzik ez az üzletág: lépten-nyomon turikba botlunk, válogatunk, vásárolunk. Legtöbbet a gyerekeknek, mert a gyerekruhák bizonyos korig szinte elnyűhetetlenek. A nők egyedi darabokra vadásznak, sokszor meg is lelik, hiszen tudják mikor van a nagy nap: a bálabontás napja. Profi turizók ilyenkor már nyitás előtt az üzlet előtt várnak, tréfát nem ismerve söprik kosarukba az újonnan érkezett szállítmányt és így válogatnak kedvükre, nehogy lemaradjanak a jobb darabokról. Lehet kilóra vásárolni, de sok üzlet már darabra megállapított árakon dolgozik, ami valljuk be, nem mindig a legkedvezőbb, de olyan "jól néz ki".

A minap magam tapasztaltam, hogy a férfiakra is rengeteg levadászni való használt ruha várakozik, de valahogy ők annyira nem nyitottak erre a témára, annak ellenére, hogy több okból is megéri. Elsősorban a saját pénztárcájukat kímélik vele - ezáltal a családi kasszában is több marad. Márkás, szinte új darabok sorakoznak az új gazdára várva, kulturáltabb helyeken tisztítva, vállfára akasztva. A dolog másik oldala, amire aligha gondolunk vásárlás közben, az a környezetvédelem. Ugyanis ezek a használt ruhák akár a kukában is végezhették volna, annak ellenére, hogy szinte nem is voltak használva. Belegondolnak abba, hogy mennyire jót tesznek a környezetüknek azzal, ha használt ruhát vásárolnak?

Gyermekeknek a leggazdaságosabb ilyen helyeken vásárolni: nagyon szép, egyedi darabokat lehet jó áron kifogni. A minap egy eleve jól öltözött 10 év körüli kislányt láttam nagy hévvel "turkálni". Ezzel nem azt akarom mondani, hogy új ruhára nincs szükségük, csupán azt, hogy amikor még igazán kicsik és esnek-kelnek, futkároznak, sároznak, bőven megteszi egy lazább szerelés, arra pedig pontosan jó egy ilyen helyen körülnézni. A nőknek szintén nagy hasznára válhat: ugyanannyi pénzért több jut, és még attól sem kell tartani, hogy egy ugyanolyan fog szembejönni az utcán.

Gondolataimat édesanyám szavaival zárnám: "soha nem volt sok pénzünk, de én mindig olyan voltam, mint egy páva: turkálóból öltöztem, egyedi darabokat találtam. Magam alakítottam át, ha úgy volt szükséges" Nem szégyen tehát a férfiaknak sem benézni használt ruha üzletbe, sőt, szükség lenne a nyitottságukra. Addig is hölgyek, mutassanak további jó példát, az urak pedig ne nevessék ki őket, hanem csatlakozzanak hozzájuk.