Iskolaundor

Utálom az iskolát! - halljuk sokszor gyermekünk szájából és értetlenkedve állunk a dolog felett. Mi se mindig szerettük, de utálni nem utáltuk, maximum voltak pillanataink, amikor szívesebben otthon maradtunk volna, mert valami miatt nem vágytunk bemenni:

egy dolgozat, amire nem készültünk, egy vers szavalása, amit nagykalapáccsal sem lehetett a fejünkbe verni, vagy éppen a kötelező iskolafogorvos, amikor is szüleink lasszóval sem tudtak volna minket a lakásban elfogni, hogy induljunk el már végre. (velem ez történt rendszerint - a szerk)

Azonban az iskola folyamatos utálata mögött számos más ok is rejtőzhet, melyet nem árt minél előbb feltárni, már csak azért is, mert az "utálat" ideje alatt gyermekünk nem tud a tanulmányaira koncentrálni, annyira leköti a undor az iskola iránt. Az iskoláskorú gyermekekkel őszintén kell beszélgetni a problémákról, és még mindig jobb velük kezdeni, semmint a tanítónéni, vagy rosszabb esetben az igazgató kérésére az iskolába befáradni egy jó kis égető elbeszélgetésre. Mi minden lehet hát az oka az iskolaundornak? Próbálunk néhány gondolattal segíteni.

Osztálytársak, közösség

Az első és legfontosabb szempont, hogy gyermekünk jól érzi-e magát az osztályban, illetve abban a közegben, ahova nap, mint nap járnia kell. Előfordul, hogy társai között több például az ellenkező nemű, és ez frusztrálja őt. Az is lehet, hogy valami miatt csúfolja őt valaki, rosszabb esetben valakik. Megeshet, hogy öltözködési stílusa kirívóan más, mint az osztály többségének, vagy éppen mindig ő érkezik legutoljára, vagy érte jönnek a legkésőbb. Magassága, súlya, esetleg más külső jegye, vagy képessége miatt önmagában érezhet kisebbségi érzést: utolsó a tornasorban, nem fut olyan gyorsan, mint a többiek, vagy feleléskor "lefagy" és emiatt kinevetik őt. Beszélgessen gyermekével, és mindezeket próbálja vele tisztázni. Ha bármely pontnál észleli, hogy gyermeke bizonytalanná válik, vagy zavarja őt a téma, biztos lehet benne, hogy jó nyomon jár. Erősítse önbizalmát, sikerélményét, próbálja meg a hangsúlyt arra a területre fektetni, melyben gyermeke kevésbé érzi jól magát.Mindig adjon gyermeke véleményére!

Tanárok

Emberi dolog, hogy általában minden tanárnak, tanítónak vannak kedvencei, mellyel egészen addig semmilyen gond nincs, amíg a helyzetet normális pedagógus módjára tudja kezelni és érzéseit kordában tartani. Könnyen megeshet, hogy gyermekünk azért utál iskolába járni, mert egy adott tantárgyat utál - a tanító, a tanár miatt. Általános iskolában, amikor mindennek az alapjait fektetjük le, nagyon fontos ezzel tisztában lennünk, mert a gyermekünk későbbi tanulmányaira hosszú távon kihatással lehet az ilyenkor elszenvedett negatív tapasztalat. Mielőtt lehordjuk gyermekünket egy adott tárgyban elért eredményéért, kérdezzünk rá, milyen a tanár és milyen a vele való viszonya. Ha bármelyik tanítóra, tanárra panaszkodik, higgyünk gyermekünknek, és próbáljuk vele megbeszélni, vajon mitől ez a negatív érzés felé. Ha azonban heteken keresztül nincs változás, mindenképp keressük fel az iskolát! Amennyiben szép szóval nem változtatható a helyzet, érdemes akár iskola váltáson gondolkozni.

Órarend

A legtöbb iskolában az órarend a gyermek korának megfelelően van kialakítva: kiegyensúlyozott és nem megterhelő. Azonban a szülő hajlamos gyermekét több külön foglalkozásra is beíratni különböző okonál fogva, melyek túl sok energiát követelnek a gyermektől, ezáltal hamarosan fáradt és kedvetlen lesz, figyelme lankad, eredményei romlanak, ezáltal önbizalma csökken és nem érzi jól magát az iskolapadban, mert sikertelennek érzi tanulmányait. Mindig beszéljünk gyermekünkkel nyíltan arról, hogy  mit van kedve kipróbálni, és egy időszakban lehetőleg ne írassuk több különböző csoportba. Engedjük, hogy kitapasztalja az egyiket, majd ha úgy érzi, még jobban érdekelné másfajta szakkör, soha nem késő váltani. Figyeljünk a gyermek egyensúlyára, illetve arra, hogy a kötelező tárgyak nem mehetnek a szabadon választot tárgyak rovására. Ne erőltessünk olyan foglalkozásokat a gyermekünkre, melyeket a magunk könnyebbsége miatt választottunk neki, mondván addiengedjük, hogy ő válassza meg, amit szívesen csinál. A döntésben segíthetjük tanácsainkkal, tapasztalatainkkal, de ne essünk túlzásokba, ami az időbeosztását illeti. Hagyjunk neki időt pihenésre, feltöltődésre.

Tantárgyak és elvárások

Úrnak hála, nem vagyunk egyformák és gyermekeink sem azok. Egyik ebben jó, másik abban, olyan nincs, hogy semmi nem megy. Ott  már valami más van a háttérben, és nem a gyermek szorul kezelésre, hanem a szülő. Azt gondolom, minden gondoskodó és normális szülő tisztában van gyermeke erősségeivel és gyengéivel, így erre nem kívánok túl nagy hangsúlyt fektetni. Viszont jobb, ha belátjuk: a túlzott elvárások ahhoz vezetnek, hogy a gyermek kudarcként éli meg nem jól sikerült próbálkozásait, melyek egy idő után kikezdik magában vetett hitét, és kezdeményező, esetleg küzdő szellemét. Hallgassuk meg! Miért szereti? Miért nem szereti? Miért érzi sikertelennek magát benne? Ön is gondolkozzon el, hogy nem támasztott-e túl nagy követelményeket gyermeke felé. Ne hasonlítsa folyamatosan másokhoz, még testvérekhez sem, illetve ne növelje bizonytalanságát azzal a példával, hogy Ön mennyire kente-vágta a tárgyat, melyben ő most reménytvesztve bukdácsol. Próbálja megszerettetni vele, de amennyiben ez nem megy, csak annyit követeljen meg tőle, amennyi a továbblépéshez szükséges. Nem kell mindenből kitűnően végezni.

Soha ne feledje: Ön is volt diák. Igaz, sok minden változott azóta, de az iskola funkciója nem, így nem nehéz gyermeke helyébe képzelnie magát. Az Ön példája fontos gyermeke számára, így nem árt, ha nem azt hangsúlyozza, hogy Ön is utálta az iskolát...Ezen kívül soha ne legyintsen, hogy "el fog múlni" és ne büntesse gyermekét, inkább próbálja meg kétségeit szétoszlatni, és hátulról támogatni. Foglalkozzon vele otthon is, tanuljanak együtt játékosan és az eredmény nem fog elmaradni: Önnek lesz egy jó tanuló, vidám és kiegyensúlyozott gyermeke, aki nem fogja utálni az iskolát. Hát nem megéri? :)