Fogantatástól születésig

Mindenkinek szüksége volt egy kis időre, mire nyilvánvalóvá vált számára, hogy a gyermeket nem a gólya hozza. Bizonyára sokan emlékeznek arra a pillanatra, amikor fellebbent a fátyol és lelepleződött az igazság: a testi szerelem gyümölcsei a gyerekek, és valami csoda folytán fejlődünk azzá, amik vagyunk.

Az emberi test egy igazán csodálatraméltó gépezet: naponta több millió sejtet termel, és ugyanennyit "pusztít" el. Tökéletesebbet nem is alkothatott volna a természet. Ezért is van az, hogy mindannyiunkat elkápráztat, és szeretnénk többet és többet tudni róla, látni belőle. Amikor saját gyerekeinkre nézünk, biztosan eszünkbe jut, hogy tulajdonképpen ők maguk is megismételhetetlen csodái a természetnek, és azokat a képeket sem feledjük, melyeket a szuper ultrahang bocsájtott rendelkezésünkre, lehetővé téve azt, hogy már előre lássuk (vagy ne lássuk :) ) érkező csemeténket, vagy halljuk kicsi szíve dobogását.

Volt egy igazán kedves rajzfilm sorozat a tévében, amikor is a vörösvérsejtek a hátizsákjukban cipelték az oxigént a tüdőbe, és a fehérvérsejtek önmagukat feláldozva küzdöttek a gonosz kórokozók ellen. Ez volt aztán a szemléltetés! Mára azonban a technika lenyűgöző példákkal, fotókkal és filmekkel illusztrálja számunkra a testünkben lezajló folyamatokat. Egy ilyen remekül kivitelezett felvételt osztanék meg a kedves olvasókkal, a fogantatásról és a baba fejlődéséről.