Az őszi erdő szépségei: a gombák

Az őszi erdő szépségei: a gombák

Hiába ér véget a forró nyári időszak, mi még mindig vágyunk a természetbe, és jó nagyokat sétálunk az egyre sokszínűbb őszi erdőkben. Megcsodáljuk a különböző színekben pompázó lombokat, a közte átszűrődő egyre gyengébb napsugarakat, majd tekintetünk a lehullott levelekre siklik, és meglátjuk a kikandikáló gombafejeket.
 
Mindegyik egyedi, és valami miatt megfoghatatlan bájjal rendelkezik.
 
De vigyázat! Barátságos külső veszélyeket rejteget. Így ha őszi gombagyűjtésbe kezdünk, fogyasztás előtt mindenképp vizsgáltassuk be gombaszakértővel. (a piacokon működnek ilyen helyek)
 

A bőséges nyári vagy őszi gomba termés ajándékából télire is juthat. Szárításra csak teljesen egészséges, ép és lehetőleg fiatalabb példányokat gyűjtsünk, és ott helyben tisztítsuk meg a tönk alján, lévő, vagy a kalap tetejére ragadt talaj és avarszemcséktől. A szárításra gyűjtött gombapéldányokat, fajtól függetlenül, a tisztítás során nem szabad, hogy víz érje.
A gombák termőteste átlagosan 9-15% szárazanyagot tartalmaznak, tehát számitsunk arra, hogy egy kilogrammnyi vargányából kb. 9-15 dkg-nyi szárítmány lesz.

Ha a szárítandó gomba nem több 1-2 kg-nál, akkor terítsünk ki egy asztalterítőt félárnyékos, szellős helyre, és a megtisztitott gombákat közvetlenül arra szeleteljük. Vargányából, glambgombából és a többi hasonló mérető gombából éles éssel 2-3 mm-es szeleteket vágjunk, és azokat úgy helyezzük a ruhára, hogy lehetőleg ne érintkezzenek egymással. A szegfűgombát elég, ha tönkjétől megtisztítjuk és az egész kalapok kerülhetnek a terítőre. Szellős nyári napokon 1-2 nap alatt megszárad, ami ekkor száraztészta szerűen csörgő, morzsalékony lesz. Az így elkészült szeleteket papir, vagy vászonzacskóba gyűtsük, és lezárva száraz, hűvös kamrában tároljuk a felhasználásig. Ha igen gazdag gombaterméssel találkozunk, akkor célszerű vékony lécekből keretet szögelni, s arra műanyagból készült szúnyoghálót feszíteni. Ez a szárítótál, vagy cserény. Ezekre ugyanúgy szeleteljük a gombát, a cserények szárítás során egymásra is helyezhetők, de gondoskodni kell arról, hgy a száraz meleg levegő az összeset átfújja. A nagyobb testű gombák szeleteit cérnára  is fűzhetjük, úgy hogy egymással ne érintkezzenek, és szellős helyen épp úgy szárítjuk ki mint a felfűzött cseresznyepaprikát.

Sok sikert hozzá!

Néhány fontos tudnivaló a gombákról:

A gombák gazdagok az emberi szervezet számára létfontosságú tápanyagokban, értékes összetevői azonban szívós és emészthetetlen sejtfalak között találhatók. A gombák sejtfala a bogarak páncéljához hasonlóan kitinből áll, amit az emberi emésztőenzimek nem tudnak lebontani. A tápanyagokhoz csak a sejtfal mesterséges elroncsolásával lehet teljes mértékben hozzájutni. Emészthetőségük - emésztéses kísérletek szerint - 60-88% között mozog. Az aprítás, darálás, áttörés, alapos hőkezelés stb. jobban feltárja a gombasejteket, így több tápanyag hasznosulhat a szervezetben.

A gombák tartalmazzák az összes - a szervezet számára nélkülözhetetlen - esszenciális aminosavat. Ennek ellenére nem tekinthetjük őket teljes értékű fehérjeforrásnak a kitintartalmú sejtfalak miatt, amelyek gátolják az aminosavak teljes hasznosulását. Zsírtartalmuk alacsony, mely telített sztearin- és palmitinsavból, illetve telítetlen olaj- és linolsavból áll. A friss gombák víztartalma 85-95%, de a tárolt gomba meleg időben nagyon rövid idő alatt elveszíti nedvességtartalmának 20-30%-át.

A gomba kíváló rostforrás. Összetett szénhidráttartalmuk emészthetetlen cellulózból és hemicellulózból áll, valamint tulajdonságai miatt ide soroljuk a már említett, a sejtfalat alkotó kitin vegyületet is. A kitin lebontásához szükséges enzimet az emberi szervezet nem képes előállítani, vagyis a kitint nem tudjuk megemészteni.