A nyári lazulás negatív eredményei

Eltelt a nyár, újra kezdődik, a bölcsőde, óvoda, iskola. Újra találkoznak a játszótéren az anyukák és a gyerekek.

Megérkeznek az anyukák, kérdezgetik egymást ki hol volt, folynak az élménybeszámolók. A gyerekek birtokba veszik a homokozót, mászókát, játékokat.

De, jaj! Mi történik?

 

Petike fejbe veri barátját egy kislapáttal, Marci kicsavarja a testvére kis kezéből a markolót, Gáborka maga elé tartott karokkal, lelógó kézfejjel hörgő hangokat hallatva megy társai felé, mint egy zombi. A kislányok is vitatkoznak, egymás haját húzzák, karmolnak és általában csúnyán beszélnek és viselkednek, az egyébként jólelkű és kedves gyerekek is. A szülők egy része elképedve nézi a fejleményeket. A beszélgetésekből kiderül, hogy amikor a hosszú szünet alatt éppen nem mentek közösen valamerre, alkalmi bébi-szitter vagy a tévé és számítógép „vigyázott” a gyerekre.

 

Az ellenőrizetlen szabadság sajnos nagyon visszaveti a lurkókat. A rajzfilmek egy részéből folyik az agresszió, csúnya szavakat, kifejezéseket használnak. Sajnos a gyerekek ezeket meg nem beszélve, fel nem dolgozva érzelmileg, feszültté válnak. Önterápiaként minden felgyűlt élményt, jót és rosszat egyaránt kijátszanak magukból. A közösségben pedig a begörbített ujjal egymás felé induló meseszörnyekből igazi verekedés, fájó sebek, esetenként komoly sérülések is előfordulnak. A gyermekek 5-7 éves korig nem tudnak különbséget tenni érzelmileg a fantázia és realitás élményei között. Ugyanolyan intenzitással élnek át minden érzelmi állapotot. A győztes mesehőst követendő mintának tekintik. Például Ben Ten a kisfiú aki egy karóra szerű szerkezettel 10 féle szörnnyé válva küzd a világban, lassan felnő a mesében is és ekkor újabb 10 szörnnyé tud egy újabb karra illeszthető „átváltoztatóval” átalakulni. A gyerekek egy része feledve a kedves meséket, simogatásokat, jó szót, ezt jegyzik meg, és ennek alapján igyekeznek megfelelni elképzelt világukban. Sajnos a viselkedés a jelenben és valóságban történik és minden, ami a fejükben megmaradt egymáson és a tágabb közösségen üt vissza.

 

A bölcsiben, oviban, iskolában az első hetek a visszailleszkedéssel és ismétléssel telnek. Meglepve tapasztalják a gyermekekkel foglalkozó szakemberek is, hogy a verseket, meséket, dalokat elfelejtették, netán a frissen tanult betűk leírását is…. Olvasni egy sort sem olvastak. Mindezek mellett a napi szokások is felborultak. Amit már tudtak, az elfelejtődött és nem csak a verses-mesés-dalos ismeretek, hanem az önálló kézmosás, a megfelelő wc-használat, az önálló öltözködés is visszaesik a kisebbeknél. Furcsa élmény a felnőttnek, mikor egy óvodába érkező négyéves gyermek áll a mosdó előtt, folyatja a vizet a csapból és segélykérően néz az óvónénire, hogy: „Megmosod a kezem?” vagy tartja kinyújtva a lábát és egy szót sem szól, hogy „kérem” vagy „légy szíves” csak várja kényelmesen, hogy felhúzzák a belebújós, tépőzáras cipőjét, amit már tavasszal önállóan vett fel. Hasonlóképpen nagy a megdöbbenés, hogy kéri a pelust, hogy kakilni szeretne..

 

Amikor nyári élményeikről kérdezzük őket, mesélik a fantasztikus akciófilmeket, dvd-n látottakat, számítógépes emlékeiket, és ez szomorú. Hiszen tudjuk, hogy voltak a nagymamánál, láttak háziállatokat, kirándultak, vizisíeltek, hajókáztak, stb. A fényképeken csupa vidám család nyaral az ország-világ különböző pontjain és mindezeket felülírja a virtuális világ, mert az erősebb impulzusokkal rendelkezik. És a család ma „nem menő”. Az ovisok szerint a mesefilm „hülyeség”, az éneklés alkalmával megjegyzi néhány gyermek, hogy „ez olyan unalmas, kapcsoljuk be inkább a CD-t”.

Kedves felnőttek, az emberi értékeket erősíteni kéne.

 

Szilágyiné Makra Ildikó

www.grafobazis.hu