Van-e élet az iszapon túl? - magánvélemény

 Iszapkatasztrófa. Lassan egy hete, hogy történt az a súlyos tragédia, ami emberek ezreinek változtatta meg az életét. S amellett, hogy megváltoztatta, sokakét lerombolta, sőt elvette.

 

Ha objektíven akarjuk nézni a helyzetet azt kell mondanunk, hogy hazánk bizony nincs felkészülve az ilyen csapásokra, legyenek azok természeti, vagy ipari jellegűek. Fel lehet egyáltalán készülni erre? Meg lehet egyáltalán előzni az ilyen történéseket? – vetődhet fel jogosan a kérdés.

 

A válasz sokrétű, nem is gondolom, hogy jelen körülmények között erre egy szóval felelni lehetne. Az azonban bizonyos, hogy megfelelő körültekintéssel, a szabályok és a technológiák maradéktalan betartásával a katasztrófák ha nem is előzhetők meg, az okozott károk mértéke jelentősen csökkenthető.

A hazai eset ráadásul olyan jellegű, hogy gyakorlatilag belőlünk tanul a világ, így nem csoda, ha fokozott nemzetközi érdeklődés és az ezzel járó szalagcímes sajtóvisszahang kíséri az eseménylánc minden pillanatát, a valóban megrázó képsorok bejárják a világot.

 

A puszta és kíméletlen tények: 2010. október 4-én nem sokkal dél után átszakadt a MAL Zrt. Vörösiszap tárolójának gátja és a kiömlő, erősen lúgos anyag cunamiként öntötte el a közeli településeket. Hét ember meghalt, több mint 120 megsebesült, a károk milliárdosak. A Torna patakban és a Marcal folyóban gyakorlatilag minden élet kipusztult, a talaj olyan szinten telítődött a lúgos szennyeződéssel, hogy a növényzet totálisan kipusztulhat.

 

Ha tágabban gondolkodunk, azt kell mondjuk, megint tett valamit az ember azért, hogy maradandó károsodást okozzon ezen a sérülékeny bolygón. Hogy felelőtlenségből, véletlenül, vagy ki tudja mi okból, majd eldöntik(?) a későbbi vizsgálatok.

 

Döbbenetes a valóság. Életek munkája vált semmivé, családok vesztették el tagjaikat, gyermekek apáikat. Az ország egy emberként fog össze az emberek megsegítéséért, az állampolgári magatartás és együttérzés előtt ismét kalapot kell emelnünk.

 

Politikusok, szakértők tömege jelent és jelenik meg a helyszínen, és a katasztrófa árnyékában egyre inkább látszik kibontakozni a sokkal messzebb és sokkal magasabbra mutató botrány. Hogy célszerű-e a politikát összekeverni és/vagy felhasználni a politikával, célszerű-e emberek tragédiájakor vörös iszapot narancs vidéken emlegetni, nem tisztem megítélni, mint ahogy arról is legfeljebb véleményem lehet, hogy a nem kis felelősséggel bíró sajtó mennyire hajt a szenzációra és mennyire az objektív tájékoztatásra. (Gondoljunk itt arra a pánikra, amit a neten pillanatok alatt elterjedő újabb gátszakadás híre váltott ki két nappal az esemény után.)

 

A hír és az információ hatalom. Amivel lehet élni és lehet visszaélni. Lehet segíteni, ugyanakkor óriási károkat és tömegeket érintő kellemetlenségeket lehet okozni. Veszprém megyére, Kolontárra és Devecserre figyel a világ. Én közben azon gondolkozom, hogy ha lecseng a zsongás, ha nem lesz hír a hír, azoknak az embereknek, akik szó szerint nyakukba kapták a valóságot, lesz-e élet az iszap után?

 

Hírek, információk a kolontári eseményekről, és más katasztrófákról a KATASZTRÓFÁK Információs oldalon olvashatók!