A feleségem nő

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy férfi és egy nő, akik úgy döntöttek egy szép napon, hogy összekötik az életüket. Szerelmüknek gyümölcse is termett: nem is egy. Innentől fogva már nem csak, mint férfi és nő, mint férj és feleség működtek tovább, hanem egy olyan intézményben próbáltak helytállni, amit úgy hívnak: család….

 

A mesét folytathatnám, és lehetne a vége a boldogan éltek, míg meg nem haltak, de manapság könnyebben elhangzik az „itt a vége fuss el véle” befejezés, és a család intézménye, mint olyan, szertefoszlik. Elhidegülés, társas magány, érzelmi sivatag: ezek a fogalmak sokak számára nem ismeretlenek, az érzésről nem is beszélve. Mi okozhatja ezt? Miért nem látja sokszor a férfi, hogy a felesége valójában nő? 

Átalakult a társadalom szerkezete, és átalakult ezzel a nők és a férfiak szerepe is, mind a családi életben, mind pedig a munka frontján. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy ezek a változások nyomot hagynak bennünk, és sokszor akaratunk ellenére is a befolyásuk alá kerülünk. Rohanunk, megfelelni vágyunk, és nem gondolunk arra, hogy tulajdonképpen mi is csak halandók vagyunk, és annyi dolog van, ami felett már régen elsiklunk, pedig azok lennének az igazán fontosak.

 

 

Lássuk, mi is motiválja a legtöbb embert. Szép szó? Dicséret? Elismerés? Nem, napjainkban inkább a pénz. És ezért bármit képesek megtenni, mert nincs választásuk: ez egy ilyen világ, hogy harcolni kell az életben maradásért, azért, hogy megmaradjon a ház, a kocsi, hogy be legyenek fizetve a számlák, és hogy a gyerekeknek is minden meglegyen. Aztán egy szép napon azon találjuk magunkat, hogy ebbe egy kicsit belefáradtunk, az idő elszaladt, a kapcsolataink romokban hevernek, és tulajdonképpen nem is élveztük a rengeteg energia és munka gyümölcsét. A feleség, férj vagy elpártolt, vagy maradt, de akkora szakadék tátong kettejük között, hogy már aligha van remény áthidalni, és a gyerekek is kirepültek. Akkor aztán már régen késő a hibákat keresni, és főleg másra hárítani, mert a tetteinkért helyettünk senki sem vállalhat felelősséget. Viszont ha a nő is teljes értékű munkaerőként harcol a férfival a munka frontján, miért is ne lehetne az otthoni teendőket hasonlóképpen felosztani?

 

A családi szerepvállalás igen fontos lépés a férfi részéről, hiszen pontosan a társadalmi átrendeződések miatt a nők sokkal több területen aktívak, mint azelőtt. A család intézménye egy olyan intézmény, ahol a szervezettség és az összetartás a legfontosabb. Míg a nő belesüllyed az anyaszerepbe és a családot terelgeti, netán még dolgozik is, addig a férfi, aki ezúttal már apa is, próbálja megteremteni az anyagi biztonságot, nem kevés energiával, és ez által „megfeledkezik” arról, hogy az élet ezen túl is létezik: ott vannak a gyerekei, akik apára vágynak, egy kis figyelemre, együtt töltött percekre, játékra, tanulásra, és ott van az anya, aki mellesleg nő, még akkor is, ha ez most kevésbé látszik a terhek alatt, és akinek jól esne egyszer-egyszer némi segítség az otthoni teendőkben, és egy kis gyengédség, szeretet.  Az egyensúlyt valljuk be, nem könnyű megtalálni, de azért törekedni lehet rá. A törekvés nem lesz eredménytelen.

 

Folytatásban: A férjem férfi