Féltékeny társak

A szerelem és a féltés az élet egyik legcsodálatosabb ajándéka, kifejezni ezer féle képpen lehet. Azonban előfordul, hogy a szerelem birtoklássá, a féltés féltékenységgé alakul át, és
rosszabb esetben beteges, már-már elviselhetetlen formában jelentkezik a párkapcsolatban.

A féltékenység okait vizsgálva több gondolat is felmerül. Vajon mi visz rá valakit arra, hogy párját folyamatos ellenőrzés alatt tartsa, gyanakvóan vizslassa mozdulatait, és nyomasztóan gyanusítgassa? Mindenkinek az ismerettségi körében fellelhető olyan pár, akiknél már valaha felmerült, vagy állandóan jelen van a féltékenység, és a korlátozás. Azt viszont kevesen tudják, hogy az ilyen jellegű magatartás kimeríti a bántalmazás fogalmát, hiszen bárkit személyes szabadságában korlátozni, lelki terror alatt tartani, önbizalmát folyamatosan sárba tiporni és ezzel rettegésben tartani etikátlan és jogtalan magatartás. A féltékenység, mint érzés már valószínűleg mindannyiunkban felmerült, hiszen emberek vagyunk, érzünk, szeretünk és ragaszkodunk. Egészséges és elfogadható tehát, ha néha úgy érezzük, bántana minket a tudat, ha a párunk mással hetyegne, vagy átfut  fejünkben a gondolat, hogy esetleg tudtunk nélkül meg is teszi. Ugyanakkor az az ember, aki tisztában van önmagával, szereti és becsüli saját adottságait és képességeit, le tudja könnyedén vetkőzni ezt az átmeneti bizonytalanságot anélkül, hogy párját az őrületbe kergetné vele.

Bizonytalanság: a féltékenység kulcsszava. Azért vagyunk féltékenyek, mert bizonytalanok vagyunk. Nem bízunk magunkban, ezáltal másban sem tudunk megbízni. Nem szeretjük és nem tiszteljük magunkat annyira, hogy elfogadjuk: párunk nem a tulajdonunk, joga van saját szabadságához. Az, hogy szeretetét nem mindig úgy mutatja ki, ahogy  mi azt elvárnánk, nem jelenti azt, hogy nem szeret a maga módján teljes őszinteséggel. Ha folyamatosan ellenőrzés alatt próbáljuk tartani, és még jobban rátelepszünk, annak csak szakítás lesz a vége, hiszen teljesen jogosan fog felállni és kiállni saját szabadságáért. A féltékenység mindig kisebbségi érzésből ered: kevesebb vagyok, mint a másik, én nem vagyok olyan csinos/gazdag/okos/talpraesett/vicces stb. Ezáltal a féltékeny fél kiszámíthatatlan és ellentmondást nem tűrő lelki terrorral próbálja uralma alá hajtani párját, aki többnyire nem tudja mire vélni ezt a fajta viselkedést, és a konfliktus elkerülése végett inkább meghunyászkodik, és elfogadja párja feltételeit, vagy rosszabb esetben az ok nélküli féltékenységre azzal válaszol, hogy okot ad rá, mondván, így is, úgy is féltékeny a párom, hát akkor legyen rá oka is, ha ennyire akarja.

A féltékenység egy olyan tulajdonság, mely az önismeret fejlesztésével könnyedén levetkőzhető. A féltékeny ember tehát nagyon sokat tehet magáért és a párkapcsolatáért azzal, ha szán időt saját belső világának megismerésére, bizonytalanságának feltárására, félelmeinek és kishitűségének feltérképezésére. Nem szégyen sem szakirodalmat olvasni, sem szakember segítségét kérni, és nincs szégyellnivaló abban sem, ha valaki felismeri, hogy féltékenysége nem a párja magatartása, hanem saját önbizalomhiányának szüleménye. A zöld szemű szörnyeteg tehát önmagunk által könnyedén legyőzhető, csak merni kell vele szembeszállni.