A válás gyermekekre gyakorolt hatása

A mai fogyasztói társadalomban a felgyorsult élet magával hozta az elégedetlenséget. Sosem elég, vagy elég jó, amink van, így mindig újat, szebbet és jobbat akarunk. Az emberi kapcsolatoknál sincs ez másképp: egy csók még nem egy pecsét, egy házasság már nem egy életre szól. Szeszélyes lett az ember, nem tudhatja, mit hoz a jövő, így képes meggondolatlanságba esni.

 

A házasság intézménye lassan elavult, sokan nem is tervezik egyáltalán, aki pedig mégis szent esküt tesz, a statisztikák szerint hamar fel is bontja azt. Amíg az ember fiatal, és nem tartozik felelősséggel senkiért, csak önmagáért, könnyebb továbblépni. Ám amikor a képbe bejön egy harmadik fél, akit súlyosan érinthet egy család felbomlása, érdemes többszörösen átgondolni a válást.

 

Az érintett gyermek, akármennyi idős legyen is, mindig megszenvedi a válást. Nem elég indok hozzá az, hogy elmúlt a szerelem, vagy elhidegültek egymástól a szülők. A családon belüli erőszak természetesen más dolog, olyankor a béke érdekében kell kimondani a válást. Minden más esetben érdemes fontolóra venni, milyen változást jelent ez a gyermek számára.

 

A legfontosabb döntés ilyenkor, hogy a gyermek melyik szülőnél kerüljön elhelyezésre. A legtöbb esetben az anyához kerül, ami a gyermeknél önértékelési zavart okoz, a szülő a tönkrement házasságáért akár őt is okolhatja, ez pedig konfliktusokhoz vezet. Mindenképpen kiesik az egyik „példakép”, akiről a növésben lévő gyermek mintázhatná a viselkedését. Az egyetlen szülőnek ilyenkor több szerepben kell helytállnia, hiszen helyettesítenie kell az apát, vagy az anyát.

 

A viselkedési mintákat a gyerek könnyen átveszi, és minden tapasztalatát átülteti felnőttkorába is. Ha a válás miatti feszültség következtében az egyedülálló szülő az alkoholba menekül, nagy eséllyel a később felcseperedő gyerek is ezt fogja tenni, mert ezt egyfajta problémamegoldásnak fogja fel. A szülő törekvése, hogy helytálljon mindkét szerepben, valamint elegendő hátteret biztosítson, elhanyagoltsághoz vezethet, aminek következménye a gyermek dekoncentrálttá válása, a szabálykövetés hiánya, valamint a menekülés lehet. Jobbik esetben a könyvekbe menekül, rosszabbik esetben az „elektromos bébiszitterre” bízza magát, amitől egyre jobban elszigetelődik társaitól.

 

A másik hiba, amit a szülő elkövethet, hogy túlságosan ragaszkodóvá válik, és megfojtja szeretetével a gyermeket. Egy pár elvesztése hasonlít a halálhoz: megtörténte után bizonyos stádiumokon keresztül megy át az ember, ami segít feldolgozni a veszteséget. A túlzott ragaszkodás mindenképpen pótcselekvésnek tekinthető, hiszen a szülő úgy érzi, már nincs kire számítania, és többszörösen helyt kell állnia.

 

Ha a gyermek már kamaszkorú, és önmagát kezdi keresni, a házasság felbomlása után pszichológiai problémákkal fog szembesülni. Elfordul a szülőtől, mert nem érti meg, miért nem lehetett megoldani a problémákat, és társaitól várja el mindazt a törődést és szeretetet, amit egy család adhat. A dolog odáig fajulhat, hogy a kamasz keresni kezdi a helyét, csoportokba verődik, új szokásokat és tulajdonságokat vesz fel. Míg egy normális családban élő tininél ez csak átmeneti időszak, és talán annyira nem is kézzelfogható, a csonka családból származó fiatal könnyen rossz irányban állapodhat meg.

 

A másik véglet, amibe a fiatal fordulhat, hogy teljesen elszigeteli magát mindenkitől. A felnőtt nem értheti őt meg, mert felnőtt. A társai nem érthetik meg őt, mert nem mentek át azon, amin ő. Magába fordul, saját világot épít ki, ezáltal minden társas interakciótól megfosztja magát. Ha a szülő nem veszi észre időben a figyelmeztető jeleket (a gyerek nem beszél a napjáról, nem beszél a társairól, a szerelméről stb.), akkor könnyen betegessé fajulhat ez az állapot. A legkönnyebben úgy lehet kimozdítani őt ebből az állapotból, ha leülünk vele beszélgetni (ha kell, kényszerítsük rá), értessük meg vele, hogy mindig van kihez fordulnia, megbeszélheti a problémáit minden következmény nélkül. Persze egyszerűbb szakemberre hárítani a feladatot, de az mindig csak a legvégső esetben megoldás, odáig pedig nem szabad hagyni, hogy elfajuljanak a dolgok. Az elhidegülés állapotát könnyen át lehet fordítani meghitté, egy közös programmal, vagy minden nap egy közös vacsorával.

 

Azt se felejtsük el, hogy a gyermek nem lesz nyitott a szülő újabb párkapcsolataira. Észben kell tartani, hogy a másik szülő nem pótolható egy másik emberrel. Érdemes a kapcsolatot továbbra is ápolni, hiszen egy életre szóló „szerződés” köttetett kettejük között, amit nem lehet felrúgni. Sokszor a különéléssel elfelejtődnek ezek a konfliktusok, és normalizálódik a két szülő kapcsolata. A legrosszabb, amit ilyenkor tehet egy szülő, ha megpróbálja aláásni a másikat a gyerek előtt és elfordítani tőle.

 

Természetesen nem feltétlenül fog rosszul fejlődni a gyermek pszichéje, ha kellő odafigyelést kap. A válás utáni 2-3 évben gyakori a zavar, de megfelelő körülmények között lecsillapodik, és a gyerek  normálisan fejlődik tovább. A megfelelő körülmények tehát: aktív kommunikáció mindkét szülővel, a családi élet rendezettségének visszaállítása és fenntartása, valamint a szülő továbblépése, a veszteség feldolgozása. Ha ezek megvalósulnak, nem kell attól tartani, hogy a fiatal komolyabb lelki törést szenved.

 

Váraljay Zsuzsanna

 

Képek forrásai:

www.more4kids.info

www.technorati.com