Furcsa világ

Érdekes világban élünk mi.

Azt nem tudom, hogy régen milyen volt azt pláne milyen lesz, de amit a jelenben látok ez meglehetősen buta logikák, deffiniciók, mondások, hiedelmek alapján próbál működni. Mondom, próbál működni, mert nem tud. Hogy is működne egy hibásan összerakott gép. Az nem baj, hogy az emberek kapaszkodókat keresnek, hisz gyorsan mozgó világunkban kellenek ezek akár a buszon a korlát. Na de folyamatosan ennyire mellé nyúlni.

Gondoltam kommentálok időnkét egy-két oktondi bölcsességet, mondást, szólást, habár elképzelhető hogy kapok érte kígyót, békát… de nem gond a franciáknál ezek úgyis ínyenc eledelek – majd eladom nekik.

Akkor kezdeném is az elsővel.

Rendszeresen kihangsúlyozzák az első benyomás fontosságát. Jézus! Már könyörgöm, hogy a fenébe lehet - egy olyan bonyolult összetett lényről, mint az emberről - első benyomásra a legcsekélyebb mértékben valós képet alkotni. Elsőre szinte csak tévedni lehet. Az ekkor keletkezett következtetések jórészt nem is azt mutatja meg akiről gondoljuk, hanem saját magunk sztereotípiái, félelmei, aktuális kedvünk gondolatunk stb. furcsa egyvelege a másikból hirtelen felfogott valamivel. Semmit nem ér. Ráadásul annyira sulykolják embertársainknak ennek fontosságát, hogy szinte mindenki valami furcsa görcsbe rándulva próbál egy zanzát mutatni magából az első pillanatban. Az eredmény? Elsőre mindent látunk a másikról/ból csak őt magát nem. Kérdem én - ezek után, hogy a pikulába lehet akkor így bármi értelmeset kezdeni az első benyomással? Hát elmondom a választ is – egyszerűen túl kell csak rajta lenni. Kb. annyit ér, mint a közös lépcsőház ajtaján lenyomni a kilincset. S hülye az, aki a kilincsnél el meri dönteni mi vár rá odabent, a negyedik emeleten, a nappaliban, s bizony jobb is ha kint marad. Mert az vagy egy marslakó zseni, vagy egy kezelendő mértékben felületes ember, súlyos önértékelési gondokkal, akit félelmei vezérelnek és nem a megismerés vágya.

Aki rólam, rólad, rólunk első benyomások alapján már dönt, ítélkezik, elfogad vagy elutasít akkor azzal úgy is csak gond lesz. Tehát a legjobb, ha elutasít és nem kell később hosszú időn át szenvedni a szerencsétlen hozzáállásával és annak egyre súlyosabb következményeivel.

Most ne kezdjen nekem itt senki sem arról irkálni, hogy de a társadalomban ez így meg így van. Nem az a lényeg hogy így van, hanem az, hogy szarul. Változtatni kell. Ha kell, akkor vállalom az első fecske szerepét. Mert legyen már nyarunk.

Apropó! Nem mersz változtatni? Ha félsz, akkor minek élsz? Haljál meg, akkor utána már biztos nem történik veled semmi baj. Legfeljebb exhumálnak!

Na most lehet tiltakozni. Várják a franciák a finomságokat.

- Németh Tibor György -