Gyerekblog

Írásomat több tény inspirálta. Ebből az egyik a saját tapasztalat, a másik egy számomra nagyon kedves személy kérdései a gyermekneveléssel kapcsolatban. Ösztönös anya vagyok, plusz a gyerekem fejével gondolkozom. Ez lett belőle…

 

Unom magam, mert minden napom ugyanúgy telik. Most is otthon vagyunk, és már megint minden ugyanaz! Kívülről tudom, melyik polcon mi van, hova dobáltam a játékaimat, és különben is, anya minden mozdulatát ismerem és tudom, hogy úgyis azt fogja csinálni, amit én akarok, de ha mégsem, akkor majd jót hisztizek és földhöz csapom magam, de ha ez sem segít, féktelen rohangálásba kezdek, összetöröm a berendezést, és akkor csak megérti végre, hogy a figyelmét akarom…És TANULNI.

Apát sajnos alig látom, mindig dolgozik, de nála ilyenekkel már be sem próbálkozom. Minek? Átlát rajtam, és hiába tudom, hogy imád, ilyen dolgokkal aligha tudom meghatni…

 

Na most megint mit csinál anya? Nem veszi észre, hogy nekem nem arra van szükségem, hogy gügyögjön hozzám, hanem hogy új dolgokat mutasson, és kedvet csináljon mindenhez, ami az élethez tartozik? Most mit akar? Ja, már tudom…végül is ez sem rossz…már megint készülődik. Vajon hova megyünk? Csak nem a játszótérre? ÚÚÚÚÚ, de buli, ott aztán tombolhatok. Össze-vissza homokozom majd magam, bandázok a gyerekekkel, meg hintázok újra fél órát…

Legalább telnek a percek, órák. Nem hiszitek el, de ez idő alatt anya folyamatosan más anyukákkal cseverészik. Néha mellém ül, és játszik velem, de többnyire egyedül próbálkozom...Még nem olyan ügyes a kis kezem, mint némelyik gyereknek, de azért nem adom fel. És ott van mindig az a kisfiú, aki állandóan elveszi a homokozó lapátomat, és a múltkor is jól rám csapott vele, amikor egyik anyuka se látta, mert annyira el voltak foglalva a saját témájukkal. Persze, rögtön sírni kezdtem, mire odarohant, de csak azt hallottam tőle, hogy „katonadolog, meg hogy tanuljam meg megvédeni magam” Önvédelem??? Az meg mi? Soha nem magyarázott nekem erről semmit. És mi ez a verekedés? Én nem vagyok ilyen, miért is kellene értenem ezt a támadást? Mindegy, már nem fáj, de azért majd este még sajnáltatom magam egy kicsit a fürdés közben, hogy bibis lettem, bőgök egy sort, kivívom legalább a figyelmét, aztán gondolkozhat és bánkódhat, amiért nem figyelt rám eléggé.

(…)

Újra itthon…szokásos sztori: egyedül készít vacsorát, legalábbis annak hívja. Legtöbbször ízetlen maszlag, mert nem rak bele szinte semmit. Vajon ő is ilyeneket eszik? Én meg azzal próbálom magamra terelni a figyelmét, hogy kiabálok és tépem a nadrágját. Ideges tőle, de jó J. Miket nem vesz a kezébe a konyhában? Jéééé, a krumpli tényleg ilyen? Azt hittem, sokkal apróbb…És héja is van? Mit szed le róla? Na várjunk csak, az a hegyes valami az a kés??? Aha, értem, szóval erre szokta mondani, hogy ez tilos…na várjál csak, ha tilos, majd jól ellopom, amikor nem látja és megnézem magamnak. Lehet, meg is kóstolom…Minek tiltja ezt? Soha nem értettem, de majd egyedül kitalálom.

(…)

Fürdés…na most aztán sajnáltatom magam egy kicsit…jaaaaaaj, de fáááááááj, ahol az a buta és dühös kisfiú rám sózott a lapáttal…most megpuszilja, na ez is bejött. Akkor most erre a fájdalomra való hivatkozással még szétverem fürdés után a nappalit, csak ne kelljen ágyba mennem. Nem vagyok álmos, ma se jutottam semmi új tudomány birtokába. Mindig mondja, hogy okos vagyok, meg ügyes, de tulajdonképpen alig csinálok új dolgokat. Már látom előre hogy holnap ugyanaz lesz, mint ma, pedig olyan csodaszép a világ…vajon miért nem mutatja meg nekem?