Kukk-szomszéd

 

Jobb esetben egy szeretni való hülye, rosszabb esetben azonban egy rosszindulatú, agresszív, mindenre képes pszichopata.

 

De mit lehet tenni?

 

A jámborabb fajtával az ember könnyen megtanul együtt élni: egy kis „csőlátás” kell hozzá, és némi empátia: a dolog máris elviselhetőbb.

Sok esetben azonban a kevésbé kellemessel kell szembesülni, és ha egyszer elindul a küzdelem, végtelen háborúvá alakul. Megfigyel, idegesít: zenét hallgat ordítva, amikor épp a teraszon pihennénk. Hétvégén fűrészel, kalapál, autót javít, motor bőget – és mindezt teljesen lehetetlen időpontokban csinálja. És közben hangosan megjegyzést tesz a le és felmenőinkre, ezzel nyilvánvalóvá téve számunkra, hogy mindezt kizárólag ellenünk teszi, és mesterfokon utál. Az okát persze nem tudjuk, de gondoljunk csak bele, ő már mit össze gondolkozik a mi életünkön, a megfigyeléseire alapozva.

Az irigység bosszút szül, és a mai világban nem szűkölködnek benne az emberek. Néznek, látnak, kombinálnak és utálkoznak.

A dögöljön meg a szomszéd lova felfogás igen elterjedt, és kukk-szomszédaink egy része is csatlakozott ehhez a „mozgalomhoz”. 

 

Az „áldozat” legtöbbször önmagára utalva bukdácsol a megoldást keresve: hogyan oldhatná meg a konfliktust szomszédjával - aki azonban minden lépéséről tud folyamatosan, így könnyedén eljátszhat az idegrendszerével. Normális esetben először próbál szép szóval, aztán felveszi a kesztyűt, hiszen a tűréshatár, mint fogalom, mindenkinek szerepel a szótárában, csak  a mértéke különbözik. Jönnek a további lépések: rendőrség, polgármester, jegyző……Az összes tanács, ami elhangzik az illetékes hivatalnok szájából: „veresse meg!”

 

Persze, ezt a tanácsot nem illik megfogadni, de azért az ember eljátszik a gondolattal a türelme legvégső határán. A szomszédainkat a házunkkal, lakásunkkal együtt kapjuk, részük a „csomagnak” és nem lehet tudni előre, mit váltunk ki belőlük, és fordítva. Azonban az tény, hogy az idegesítő kukk-szomszédok ellen sehogyan nem lehet védekezni, nincs ellenük orvosság, szinte bármit megtehetnek korlátok nélkül....

Bármit, annak ellenére, hogy az áldozatokat a törvény védi - akiket mondjuk vérszomjas tekintettel életveszélyesen megfenyeget kukk-szomszéd, csupán azért mert esik az eső -, mégis ott állnak bizonytalanul, tehetetlenül, és azon gondolkoznak, vajon melyikük kerül be hamarabb az elmeosztályra. Még szerencse, hogy bezárták a Lipótot... Vagy nem?

 

Ön mit tenne?