Gyerekblog 2.

Tegnap úgy döntöttem, kicsinálom anyát. Elég már abból, hogy folyamatosan azt halljam, milyen jó gyerek vagyok. Elcipelt engem és a motoromat egy bevásárlóközpontba azzal a naiv szándékkal, hogy cipőt vesznek nekem apával. Először is, utálok cipőt próbálni, de hogy ezt anya  miért nem érti, fogalmam sincs. Én inkább 120-szal motorozok és berregek a cipős dobozok között, és nem is értem, hogy ezzel mi baja van. Választhat: vagy ez, vagy lerámolom az összes cipőt, dobozzal együtt és összekeverem a méreteket és a színeket. Na melyik a jobb? Hihihi, már kezd eldurranni az agya, de jó! Miből gondolja, hogy utolérhet a mocimmal? Ezerrel hajtom, és majd az utolsó pillanatban, amikor azt hiszi, hogy elkapott, bevágom a kanyart a női cipők között és felbukkanok a másik oldalon kaján vigyorral, lássam, meddig bírja cérnával…de vicces, már majdnem kiabál. Apa hol van? Jaaaa, ott áll, nem is értem, miért nem jön utánam…aham, már látom, mert telefonál. Na akkor még futtatom anyát egy kicsit, aztán nagy kegyesen felpróbálom a cipőt…

(…)

Minek után jól kifárasztottam anyát a cipővásárlással, evés előtt is csináltam egy kis műsort. Muszáj volt kipróbálnom, hogy mit szól ahhoz, ha az innivalómat mosolyogva a konyha kövére öntöm, és úgy teszek, mintha minden rendben lenne…mit ne mondjak…azt hiszem, ezzel kicsit túllőttem a célon…oly annyira, hogy utána hiába hisztiztem a földön fekve, és sajnáltattam magam, nem volt hajlandó komolyan venni, és közben szomorúan törölgette fel a földről az innivalómat…nem szeretem, amikor szomorú, olyankor odabújok hozzá és vigasztalom. Most is megpróbáltam, végül mellém ült a kanapén, és újra elmagyarázta, hogy miért nem jó ötlet végiglocsolni a kövön a különböző italokat. Nem is értem, hogyan van ennyi türelme, de én olyan szívesen játszom vele. Apa nem magyaráz ennyit, csak néha mond

egy-két dolgot, de legtöbbször ilyenkor dühösen rám szól, ha olyat csinálok, ami neki nem tetszik. De én csak a szárnyaimat próbálgatom, nem is vagyok gonosz.

(…)

Hétvégén anya biciklit vett nekem. Furcsa, hogy nincs rajta pedál, de azért örülök neki. Rögtön pereceltem egyet a ház előtti murván, teljesen szanaszét lilult a lábam és majdnem azonnal megutáltam az egészet, de aztán megtanultam fékezni. Csak azt nem értem, hogy lejtőn lefelé miért nem gurulok, miközben behúzom a féket??? Anya folyton magyaráz, de már tegnap rászóltam, hogy „anya, ne beszélj”  

(…)

Ma reggel az új bringámmal indultunk a mamához! Micsoda távolság! Nem tudom, miben mérni, de annyi idő alatt érünk oda, mint amennyi idő alatt otthon felmegyünk az emeletre és vissza. Szuperül néztem ki az új bukómban és a hátizsákommal. Útközben megkérdeztem anyát, hogy szereti-e a mamát, mire egy igen bonyolult választ kaptam. „persze, hogy szeretem a mamát. Tudod, nekem ő az anyukám. Ő nekem olyan, mint amilyen én vagyok Neked.” Aztaaaaaaa, kellett, hogy gondolkozzak, és visszakérdeztem: „Te anya vagy, anya?” Nem értem, miért akart rögtön az utca közepén megzabálni, de nagyon összepuszilgatott”