Önismeret és családállítás

Cikksorozatunkkal szeretnénk megismertetni a Kedves Olvasót a Család- és Rendszerállítás módszerével, - amit Bert Hellinger dolgozott ki sok-sok évvel ezelőtt Németországban – s mely segítségére lesz a megfelelő kapcsolat kialakításában gyermekével.

 

A gyerekek olyanok, mint egy finom, nagyon érzékeny műszer, ami rögtön mutatja, hogy ha valami nincs rendben. Erre utalhat a hiperaktivitás, a diszlexia, alvászavar, bevizelési problémák, asztma, stb., ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy a gyermekkel van probléma. Fogantatásunkkor már saját Személyes Történettel rendelkezünk. Erre gyermekkorban jobban emlékezünk, majd a felnőttkor előrehaladtával szépen lassan kezdjük elfelejteni. Minden embernek egyedi és saját Személyes Története van. Minden gyermek egy új kezdet, egy új reménység. A szülő feladata, hogy elindítsa, felfedezze gyermeke tehetségét, és biztonságban rávezesse arra az útra, amelyen később majd egyedül kell járnia.

 

Szülőnek lenni az egyik legnehezebb és legcsodálatosabb feladat, ami felelősségteljes tartást kíván. Fel kell tudni ismerni, mi az, ami szülői hatáskör, és hol ér véget az a bizonyos határ. Hol kezdődik az a pont, ahol már csak imádkozni tudunk, és bízni gyermekünk józan eszében, s ezt sehol nem tanítják. Saját magunk ismerete nélkül azonban, aligha tudunk gyermekünknek biztonságos hátteret biztosítani, segítséget nyújtani. Milyen eszköztár áll rendelkezésünkre? A szüleink mintát jelentenek számunkra. A család, amelyben felnőttünk meghatároz minket; akkor is, ha a látott mintákat legszívesebben elvetnénk.

 

Ma egyre ritkább a rendezett, egyben lévő család, a különélő szülők száma csak növekszik. A felnőttek is nehezen élik meg az érzelmi biztonságtól mentes időszakot, nem beszélve a gyermekekről, akik a válás során két tűz közé kerülnek. Bármelyik szülő felé húznak, lelkiismeret furdalásuk lesz, mert az egyik részükhöz hűtlenek voltak. Az életet, mint a legnagyobb ajándékot, melyet valaha is kaphatunk, mindkét szülőnktől kaptuk, s ezt soha nem tudjuk viszonozni nekik. Az elvált szülőknek nagyon bölcsen kell döntéseket hozni, mindenek fölé helyezni a gyermek érdekeit, hogy a lelke lehető legkisebb mértékben sérüljön – s ez sokszor nem biztos, hogy megy segítség nélkül. Mindkét szülő kell ahhoz, hogy a gyermek átvészelje ezeket a változásokat. Ha a két ember már nincs is együtt, mint egy pár, szülőként örökre össze vannak kötve, s ezt a köteléket nem vághatják már el büntetlenül.

 

A Hellinger – terápia lehetőséget ad arra, hogy megakadályozzuk azt, hogy gyerekeink örököljék azt a sorsot, ami a mi sorsunk, s ne vigyék tovább fel nem oldott konfliktusainkat, élhessék saját életüket, s ne keverjük bele őket játszmáinkba, ami nem tartozik rájuk, hogy később lehetőségük legyen egy egészséges családban felnevelni majd gyermeküket. Bert Hellinger huszas éveiben katolikus szerzetesi rendbe vonult, majd 16 éven át Dél- Afrikában misszionáriusként élt a zuluk között. Elsajátította a zulu nyelvet, és mélyebb bepillantást nyert a közösség kultúrájába, s felismerte, hogy a „szentség” mindenhol jelen van, mindegy milyen úton jutunk el hozzá. 1971-ben kilépett a katolikus egyház kötelékéből, mert úgy érezte, hogy felülemelkedett a dogmatikus hitrendszereken. Pszichoanalízist tanult, foglalkozott a primer terápiával, tranzakció analízissel, hipnoterápiával NLP-vel (neurol ingvinisztikus programozás ), és családterápiával. Megfigyeléseit és tanulmányait összegezve kialakította saját munkamódszerét, amely egyre ismertebbé vált, és mára szinte a világ összes országában alkalmazzák.

 

E terápia szerint az őseinktől átvett viselkedésmintákat fel kell oldani az úgynevezett családleképezés segítségével. Az egyén sorsa elválaszthatatlanul összefonódik a tágabb értelemben vett család sorsával. Gondoljuk csak el: ha mi nem érezzük jól magunkat, hogy kihat a lelki állapotunk gyermekünk hangulatára, teljesítményére. Ez így volt velünk is, ha szüleinkkel valami történt, az pontosan kihatott ránk is. S az, ami nagyszüleinkkel, az hatott szüleinkre, így bennünket is befolyásolt. Családrendszerünk olyan, mint egy óriási háromszögletű háló, melynek mi a csúcsán állunk. Mögöttünk állnak a szüleink, mögöttük az ő szüleik, a nagyszüleink, a dédszüleink ... Ez a mi családi rendszerünk. A hálót a szeretet áramlása köti össze és teszi erőssé. A háló pontjain álló felmenők optimális esetben lazán, fesztelenül, mosolyogva állnak az őket megillető helyen. Abban az esetben, amikor ezen a hálón sérülés keletkezik (válás, haláleset, bűncselekmény, betegség) esetleg kiszakad, és valamilyen oknál fogva kiesik az adott helyről egy felmenő, s az megbontja a rendszert. Feszülések keletkeznek a hálón. Ez a feszült állapot akár generációkon átívelve hatást gyakorolhat a családi rendszer tagjaira. A munkánk során például ezeket a sérüléseket is keressük a családi rendszerben.

 

Bizonyos viselkedési minták, berögözött programok így könnyen tetten érhetők, és megfelelő módon feloldhatók a Család- és Rendszerállítás módszerével. (folytatás augusztusban)

 

Jónás Adrienn és Bagi Gábor

www.jbonismeret.5mp.eu