Újra itt az iskola

Sajnos nekem még nincs gyermekem, de voltam ám én is kisdiák. :) Lakó környezetemben megkérdeztem pár szülőt és gyermeket, ők várják már az iskolát, vagy szeretnének még nyaralni egy kicsit. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy igen is várják. Persze ezzel még nem elégedtem meg. Szerettem volna tudni, miért is várják annyira.

Legtöbben csak azért szeretnének már iskolába menni, mert halálra unták magukat otthon. Nem voltak kellő képen lefoglalva és motiválva. Sok gyermek egész nyáron lézengett az udvaron és próbált minél több gyermekcsínyt végrehajtani, hátha az a nap kicsit más lesz.

Megkérdeztem a gyermekeket, hogy voltak-e nyaralni és vannak-e szuper élményeik. Sajnos majdnem minden válaszban az jött le nekem, hogy a szülő érezte jól magát és a szülő által szórakoztató dolgokat látta a gyermek is. Nem volt egy gyermeknek kitalált tárgy vagy cselekmény, amit csak is gyerekek szórakoztatására találták ki. Ezen kicsit elgondolkodtam, ha nekem lenne gyermekem mennyi és mennyi kreatív ötletet kitalálnék és meg is valósítanám gyermekem gondolkodásával és kétkezi munkájával. És ehhez még nyaralni se kell elmenni. De ez a jövő számomra.

Szóval visszatérnék arra, hogy én, hogyan is éltem meg a tanévkezdéseket, a nyári vakáció végét. Lehet, hogy nem fogod elhinni, de nekem akkor ez egy "nyári karácsonyt" jelentett számomra! Az iskolakezdés egy olyan interaktivitást jelentett számomra, ami teljesen feldobott és olyan élményt nyújtott, amit nem lehet kárpótolni semmilyen nyári nyaralással, vagy játékkal.

Iskolakezdés előtt két héttel már szüleim szóltak, hogy írjam össze, mire van szükségem. Ez olyan, amikor írtunk a Mikulásnak vagy a Jézuskának, hogy mit kérünk ajándékba. Mondanom sem kell, egy egész lapot teleírtam, mire is van szükségem, annak ellenére, hogy pár dolog megmaradt még az előző évről, évekről. Azok már nem voltak újak. Nem jöttem lázba, ha használnom kellett. Újat szerettem volna. Színesebbet. Érezzem az új "illatát". Egy új táska vagy egy új illatos radír..hm...még most is érzem. Itt van a levegőben. Most is nyári karácsony fillingem van. Nagyon jó érzés!

Alig vártam, hogy átadjam szüleimnek a listát. De csak a lista volt itt a fontos. Ezt tudnotok kell, hogy gyermekkoromat egy nagyközségben töltöttem, de nagy várost nem igazán láttam gyakran. A megyeszékhelyre elutazni, a nagyvárosba, ami nekem volt a határ. Azt hittem, nincs is tovább világ. Ez a végső határ. Ettől nagyobb, szebb nincs.

Nyíregyházáról van szó. Aki ismerte 35 éve, az tudja, hogy csodás áruházai voltak. Szép nagy mozgólépcsőkkel, gyönyörű kirakatokkal. Gyermekosztályok és tanulmányi osztályok.....hűűűűű egy mennyország számomra. Listával a kezemben rohangáltam testvéreimmel és szedtük össze a szebbnél szebb "ajándékokat" akkor az ár nem igazán számított. Nem voltak piaci versenyek. Örültünk, hogy van áru a polcon. Mindenből egy darab, de az nagyon tuti volt :)

A füzetek, szép ceruzák, tolltartók után jött a ruházati osztály. Új szép ruhák. Hű....de örültem egy szép cipőnek, vagy akár egy szép övnek. Az övről jutott eszembe. anno, nekünk még úttörőruhát is viselni kellett, amiben büszkén öltöztünk és büszkén mutattuk, hogy mi úttörők vagyunk. Tartozunk valahová. Tartunk valahová. El is jutottunk valahová. emlékszem, mint kisdobos, és szó szerint...mint, kisdobos játszottam a felvonuló indulóját. És vezettem a sort. Dob tudásomat zeneiskolában végeztem, így nem volt nehéz. Büszke voltam magamra. Na de..térjünk vissza arra a boltra, ami teljesen külön ruházati bolt volt. Nem lehetett kapni csak úgy bárhol. Ez volt az úttörő bolt. Hú..azok a szép fehér pántos ingek és kék nadrágok. :) Csillogó kisdobos övek..és--már-már kacsingattam a nagyok egyenruhája felé....mindig felnéztem rájuk. De meg kellett elégednek a kék nyakkendővel is :) Lesz majd piros felsős koromban. Nagy élmény volt Higyjétek el nekem.

És ez után jött még a nagy kaland. Mindent hazacipelve újra felpróbáltuk. Felöltöztünk. milyen szépek is voltunk. Alig vártuk, hogy megérkezzenek az új tanév könyvei. Habár nekem van két bátyám, mindig tudtam milyen könyvem lesz a következő évben. De az új..és az új illatát nem lehet kárpótolni egy elhasznált könyvvel. És ez az enyém volt. Csak is az enyém. Alig vártam, hogy belenézzek. Előre belelapoztam, mit is fogok tanulni....Mindig vágytam a tudásra. Mit, miért és hogyan. Állandóan kérdéseim voltak, ahogy mai is :) Különc vagyok ilyen téren, mert ha valami érdekel és nem tudom a teljes igazságot, felkutatóm...Isten bízza....fel ám :) Addig nem nyugszok.

Ennyi fért jegyzetembe. Nekem ez nyári karácsony volt minden évben. Egy olyan öröm, amit egész vakáció alatt vártam. Nem tudom, ti hogy voltatok ezzel. Nekem nagy élmény. Sajnos ezt nem látom a mai gyermekek szemében. Sajnos:(

Kezdődik a tanév :) HURRÁÁÁÁ!:)

- Nagy  Péter -